Néked a szívemet kitártam,
a múlt heti nőmet is kivágtam.
Tombolt bennem az imádat,
Úgy kivántam a főztödet.
Soha nem járattam a pofám,
pedig rád ment az ingem és a gatyám.
De nem vagy te az én anyukám,
hogy beleszólj, hogy milyen a frizurám!
Úgyhogy

Csiba te liba, ne kiabálj,
a fejem az marad tar kopasz, nincsen vita.
Csiba te liba, ne magyarázz
Ha nem díjazod viszlát!

Felzabáltad a kajámat,
eldugdostad a piámat,
Felforgattad a szobámat,
Beleköltöztetted anyádat.
Halmoztad egyre a bajokat,
Én meg csak hallgattam nagyokat.
A képemről ég le a vakolat,
Hogy kapd be az összes gyógyszered!

Csiba te liba, ne kiabálj,
a fejem az marad tar kopasz, nincsen vita.
Csiba te liba, ne magyarázz
Ha nem díjazod viszlát!

Csiba te liba, ne kiabálj,
a fejem az marad tar kopasz, nincsen vita.
Csiba te liba, ne magyarázz
Ha nem díjazod viszlát!

Egész este csak rinyáltam,
amikor a nővéred kölykére vigyáztam.
A szörpöt a cuccliból piázta,
Az ágyamat össze-vissza pisálta.
De bennem is maradt még akarat,
A vére borítja az agyamat.
Úgyhogy kérlek szedd össze magadat,
Mert szét fogom rúgni a székedet!

Csiba te liba, ne kiabálj,
a fejem az marad tar kopasz, nincsen vita.
Csiba te liba, ne magyarázz
Ha nem díjazod viszlát!