Jön az ördög zöld sipkában
fülig ér a szája
vékony testén szürke ing van
szandálban a lába

Napszemüveg ül az orrán
nagy, hegyes az orra
csontos karját felemeli
és felém kinyújtja:

„Add a kezed, édes testvér
kössünk szövetséget
feküdjünk rá a világra
szítsunk sötétséget!”

Úgy látom, hogy a rusnyának
nő az önbizalma
világ fénye törni látszik
bővül a hatalma

De ott nem válaszolhattam
mellettünk játszótér
gyerekhangra köddé foszlott
kár is minden szóér’

2002.