Vörösen hajnallik hegyek lánca mögűl
Világ fényesedik, sötétség rövidűl

Sötétség rövidűl, álmok elszállanak
Napot megköszöntő hangok hallatszanak

Lelkes élet indúl sátrak sűrűjében
Éles gondolat gyúl két testvér szívében

Két testvér szívében egy szándék születik
Magát föláldozó gím nyomát követik

Vadra elindulnak deli, szép legények
Gondolván, estére dúsan hazatérnek

Dúsan hazatérnek elejtett szarvassal
Szívét keresztezett nyílvesszőhegy vassal

Hullámzó mezőkön, erdők tengerében
Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben
Hullámzó mezőkön, erdők tengerében
Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben

Könnyű járásával lelkünket igézi
Szólatlan szavakkal őseink idézi
Könnyű járásával lelkünket igézi
Szólatlan szavakkal őseink idézi

Látnak bölényt, őzet, erős gazdagságban
Rókát kölykeivel, mézevőt odvában

Mézevőt odvában, szürkeárnyú farkast
Végre észre vesznek Napagancsú szarvast

Cserkészik a gímet, várnak hosszú lesben
Sebesen vágtatnak, szélnél sebesebben

Szélnél sebesebben, villámnál gyorsabban
Közelebb kerülni mégsem tudnak jobban

Fáradó karukkal íjat feszítenek
Szökkenő gímszarvas vezeti léptüket

Vezeti léptüket távoli országba
Havas hegycsúcsokkal körülölelt tájra

Hullámzó mezőkön, erdők tengerében
Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben
Hullámzó mezőkön, erdők tengerében
Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben

Könnyű járásával lelkünket igézi
Szólatlan szavakkal őseink idézi
Könnyű járásával lelkünket igézi