Szabadon, mégis kolostorban
2007.02.17. 12:02
Szabadon, mégis kolostorban Szárnyalón, mégis térdig porban Könnyedén, mégis súlyos kőként Elsőként, mégis utolsóként
Fehérben, fedve szürke kosszal Reményben, verve fájdalommal Rohanva, mégis helyben állva Repülve, mégsem, mégsem szállva
Ragyogón, mégsem láthatóan Örökké, mégis meghalóan Felállva, mégis meghajolva Ölelve, mégsem hozzád bújva
Hangosan, mégsem hallhatóan Üvöltve, mégis hallgatóan Napfényben, mégis bőrig ázva Melegben, mégis nagyon fázva
Egészben, mégis darabokban Máglyában, mégis megfagyottan Mosollyal, mégis belül sírva Egyedül, Istent mégsem hívva
…
Egyedül, Istent mégis hívva Egyedül, Istent hívva ríva Egyedül, mégsem magányosan Ölelve, egybe forradóan
Szomorún, mégis mosolyogva Csendesen, mégis dalt dalolva Fájóan, mégis jó reménnyel Sötétben, mégis telve fénnyel
Meghalón, mégis örök létben Sárosan, mégis szép fehérben Hajolva, mégis egyenesen Közösen, többé nem kevesen
Viharban, mégis kitartóan Hazában, otthon maradóan Tépetten, mégis büszkeséggel Kétkedőn, mégis reménységgel
Szavakkal, szívből feltörővel Fohásszal, égbe emelővel Énekkel, dallal messze szállva Ráfeküdve a szivárványra
2004.
|