A nyirkai jóslat
2006.10.01. 13:04
Hét rábaközi táltos, bácsa, tudó ember megidézte a 40-es évek végén Lápkumánja táltos szellemét, hogy miképpen alakul a jövő. Döbbenetes módon elővetítették a világ, s hazánk történéseit, s ráismerünk azokra a vezetőkre, akik idáig vitték az országot. Rákositól Gyurcsányon át Orbán Viktorig láttak előre mindenkit, jeleztek kínt, keservet, de a mostanra vonatkoztatva a sok-sok nehézség, vész és probléma után felvillantottták az ígéretesnek tűnő jövőt.
A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb, És ösvények tapostatnak a hanyatló nap palástján. Nevet kiáltanak. A nevén szólított Öreg tétovázik, De vállalja sorsát. Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt. Közel a győzelem Ekkor megelevenednek az árnyékok. Az igaz harcosnak kedvét szegik Az ügyet nyugattól- keletig elárulják. Szerencsés, ki időben kereket oldhat. Nagy az érvágás! A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot, És a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak. Ő megöleti a Tétovázó Öreget. Az ifjúságon bosszút áll. Sokáig uralkodik, és rontja a nemzetet. Jutalmazzák az elvtelenséget, mindent pénzben mérnek. A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon. A gyerek nyűg. A víg mosoly torz vigyorra változik. Itthon a földművest már megtörték. Még nevén a föld, de cseléd sajátjában. Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző. Korábbi ellenfelek összefognak, rést vágnak a kerítésen. Meglazítják a medvebocs láncát, A kétfarkú oroszlán ketrecének láncát is. Nem hálásak. A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik. Harsona jelzi a szabadság kezdetét. A szürke marhát napos legelőre engedik. A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit A Jóindulatú Beteg kerül az élre. Mások intézkednek. A földművestől elveszik örökét, és dobra verik A senkiháziak vérszemet kapnak. Bitangok tékozolják a fényt. Gyülekeznek a dögmadarak. A nagy tengert átrepüli a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly. Megérkezik a Kánya is- osztozkodni. Megint terelgetik a népet. Hiteket erőltetnek. Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók. Boldogasszonyunkat elfeledik, buta lúddá tekerítik Jaj pedig, ha Istenünk Asszonyi-fele elfordul tőlünk, vagy mink őtőle! A galambnak álcázott Karvaly, és a Kánya, Égig érő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király, álmaiban császár. Szépen szól rondán cselekszik. Zsákja feneketlen. Letaszítják- újra mászik! A döglött sárkény kutyái új gazdát találnak! Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. Az ő ingével- gatyájával tömítik a rést. Messze jutnak a parttól, már nem tud kiszállni A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra. Paprikajancsiból csinál vezért A nemzet tűri. Nem látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik. Buzerálja a népet. Nyegle és buta. A kiskanász malmára hajtja a vizet Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket. Nemes lovag- ősök fehér liliomán tipródik a nemzet. A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki- ki rántja lefelé a másikat- az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar! A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek. Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ. Bevezetik a hét tevét, hogy innen köpködhessen lángot, a bikát nyergelő asszonyra Ebből viszály támad benn is, kinn is. A Kost Áldozó két fia tovább marakodik A tevék magyar hajcsárai manó bőrét húzzák krisztus képére, Hogy megtévesszék a népet, és arannyá válthassák a félhold csillogását. Ők a kost áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat. Kettészakad a nemzet, lángra lobban az ország. A lángot vér oltja. Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt. A nép fele elpusztul A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is. A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t. A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni. Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét, És becsületes alkuval visszakerül, ami vissszajár. Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé YOTENGRIT, az Ős-Tengerek Istene nevében. A Jó Szomszédság Törvénye győzedelmeskedik.
A nyirkai jóslat elolvasható Máté Imre Yotengrit című kétkötetes művében, amelybe a Rába-közi táltoshagyományokat gyűjtötte össze. A könyv mindkét példánya együtt ritkán kapható, de partnerünknél, a Gyepű Nemzeti Könyvesboltban beszerezhető.
|