Koppány kupája

Koppány vezér vallásáról nem sokat tudunk, ezért illő megvizsgálnunk mit tudhatunk meg erről. Ez nem jelenti azt, hogy nem maradt ránk elég olyan adat, melyről vallására következtethetnénk. Hogy erről a vallásról mégis keveset tudunk, az azért van, mert néhány évszázada a történelemtudósok így eszelték ki, éppen azért, hogy a fölösleges gondolkodástól megkíméljék a hallgatókat.

Bármily különös is Koppány vezérről sokkal többet lehet tudni, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Annál többet, hogy ez a vallás egy szkíta ősvallás, melynek határozottan keresztény vonulata van.

Vizsgáljuk meg a Turul nemzetség irányából, milyen vallással rendelkeztek a nemzetség tagjai. Először a nevekre kell figyelnünk, mert az Árpád-kori fejedelem nevek beszédesek. Árpád fia Tarhos, az ő fia Tevel, Tevel fia Tormás, Tormás fia Tar-Zerind. A nevek felsorolásából érzékelhető, hogy mögöttük egy jól kimutatható út húzódik meg. Mindegyik névben ott találjuk a Tor vagy Tar gyököt. Ez azt jelenti, hogy a Turul nemzetség vallásának útján jártak ezek a fejedelmek vagy vezérek.

Tar Zerind Koppány édesapja volt. Koppány, miután apja meghalt, egyre inkább kiemelkedőbb pozícióba jutott, és ebből az emelkedésből érezhető, hogy Koppány a nemzetség ezen az ághoz tartozik. Fő kérdésünk ezután, hogy ezek a fejedelmek milyen vallási úton jártak. Nevükhöz utóragok illeszkedtek, pl. Tar-hos. Ebből a névből első megközelítésben nem lehet semmit kihámozni. A nyelvészek és történészek azt mondják, hogy török eredetű méltóságnevekkel állunk szemben, de ha tudjuk, hogy ez a nemzetség a Turultól származtatja magát, és ha egy nemzetségben sorra bukkannak fel a Tar, Tor, tehát a Turul gyökű fejedelem nevek, akkor egyértelmű, hogy ez egy folyamatot jelent és mindegyik fejedelem a Turul-vallásnak egy-egy arculatát képviseli. Nem lehet biztosan tudni, hogy Árpád melyik fia volt Tarhos, sajnos nem tudjuk, hogy a nemzetségen belül ki kinek volt a gyermeke vagy az apja, mert egymásnak ellentmondó adatokkal rendelkezünk. Egyet viszont tisztán lehet érzékelni, hogy két fő ágat lehet megkülönböztetni a nemzetségen belül. Az egyik Árpád - Zoltán - Taksony felé vezet, a másik rejtett ág, pedig a Tar vonulaton hullámzik tovább és ezen a hullámon érkezünk el Tar-Zerindig és fiáig, Koppányig.

Megfejthető-e, hogy mi bújuk meg a nevek mögött? Tarhos nevében észrevehetjük, hogy a tar, tor irányába is elvihet bennünket. Úgy tűnik tehát, hogy itt egy olyan áldozati útról van szó, ahol a tor, mint halotti szertartás, nagyon fontos szerepet játszik és ez az ősök kultuszának ápolását jelenti. Az összes létező forrás - amikor már Koppány vezérre kimondják a fő vádakat, - úgy hangzik, hogy az ősök vallásának útján akart maradni.

Ebben a Tar, Tor vonulatban az ősök vallásos útját lehet tetten érni. Ehhez kapcsolódik egy utónév rag, a (Tar)-hos, ez nyilván úgy hangzott, HOS. Tehát Tarhos esetében bizonyos, hogy a Turul nemzetség hősies, önfeláldozó útját követhetjük nyomon, és ez az út nem ebben a világban gyökerezik. Tarhos után ebben az ágban következik Tor-más fejedelem. Itt magával a torral találkozunk, ami egy túlvilági vonalról induló utat jelent, ugyanakkor, ha Tarhos nevében turuli hős, akkor ez a hőstettek túlvilági útját jelenti. Tormás nevének jelentése, a Turul mása, tükörképe, egy olyan szertartásos vonulatra figyelmeztet bennünket, ahol az égi mozgásokkal teljes összhangban van a földi, szinte az Égi Turul útvonalát másolja Tormás ezen a földön.

Így jutunk el Tar-Zerindig. Tar-Zerind sok fejtörést okozott a kutatóknak, hiszen nem tudjuk megállapítani, hogy a Turul nemzetség melyik ágához tartozott. Valóban nem az a fontos, hogy ki melyik családi ághoz tartozott, hanem észre kell vennünk a nevekben rejlő vallásos jelentést. Tar-Zerind egyik névváltozatában nem Tar az előtag, hanem Szár, ebben a formában jobban felismerhető a Zár szó. Ha a névben vallásos vonulatot keresünk, akkor rájöhetünk, hogy Koppány édesapja idejében ezen a szertartásos úton valami lezárult.

Ha nyelvészeti úton maradunk, ahol van zár, ott van kapu vagy ajtó, a Kupa név egyik jelentése hangzócserével pedig Kapu. Koppány tehát egy lezáruló misztérium kapuja. Azt pontosan láttuk, hogy Koppány felmenőinél végig ott találjuk a Tor és Tar neveket, ez egyértelműen belső útjának ad egyfajta húzást. Ebből a vonulatból kiindulva felismerhetjük, hogy a Koppány névben a koponya is rejtőzik, hiszen tökéletes hangtani megfelelői egymásnak. Itt érthető meg Koppány belső, titkos útja. Ahol Koppány alakja megjelenik a köztudatban, pontosan lehet érzékelni, hogy az emberek gondolataiban mindig jelen van valamilyen különleges belső titok, amit Koppányra vonatkoztatnak. Ugyanis az embereket soha egy pillanatra sem elégítette ki az a meghatározás, hogy Koppány pogány volt, mert érezzük, hogy nem a pogányságon van a hangsúly, hanem egy rendkívül lényeges, titokzatos vallásos úton, aminek Koppány, a 970-990-es évek között egyik letéteményese volt.

Milyen szertartás és vallásos út tartozik hozzá személyéhez, ehhez a koponyához? Amikor koponyáról beszélünk és észrevesszük, hogy nevében a koponya megjelenik, azt is lehet tudni, hogy az ő vallása, vállalása, és vallásos tevékenysége ezen az úton érhető tetten, de itt ezen az úton nem áll meg, mert neve elvezet a kupához, a kupa pedig a Kappához, a magyar koronázási szertartás egyik legszükségesebb használati eszközéhez, amit koronázandó uralkodónk fejére, a korona alá tesznek. Tehát egy szertartási vonulat jelent meg a leggyakrabban emlegetett képhármasságban: koponya, kupa, kappa. Azt, hogy a koponyából hogyan lesz kupa, mindenki tudhatja. A koponyából készült kupa olyan áldozati edény, ami éppen a hun népek vallásos kultuszában volt rendkívül jelentős. A koponyából elkészített kupában véráldozatot mutattak be. De vajon a koponya ténylegesen játszott-e szerepet a honfoglalás-kori magyar ősvallásban?

A koponyára már eddig is sokkal jobban oda kellett volna figyelnünk. A koponya vallásos szertartásokhoz kötődik népünk műveltségében. Akik ismerik a koponya-varázs földön fellelhető központjait, azok tudhatják, hogy két nagy központja létezik a koponyalékelési szertartásnak, de ugyanakkor ezen szertartás, a trepanáció megjelenése a föld minden pontján fellelhető - Európa, Afrika, Ázsia -, csak összefüggő leletekkel nem rendelkezünk.

A földön két olyan hely van, ahol folyamatában lehet tetten érni a koponya-vallást. Az egyik hely Peru, az Inka birodalomhoz kötődik, itt tártak fel összegfüggő leletanyagot. A kutatók azt gondolták, hogy Amerikában majd a primitív népeknél fogják fellelni ezen szertartás nyomait, de bármily különös, a fő központok a magas kultúráknál jelennek meg.

A másik központ a Kárpát-medencében található, a bronzkortól egészen a Honfoglalásig. Az Árpád előtti évszázadokban a koponyalékelés szertartásában nem lehet kimutatni folytonosságot, de a X. és XI. században a szertartás egy hatalmas lendületet kapott. Ez azt jelenti, hogy a szent Istváni térítés után még 100 esztendeig a legtöbb trepanált koponya a Kárpát-medencéből származik.

Egy emberi fejet megnyitni csak vallásos szertartás útján lehet. Sem orvosi esettel, sem ködös babonás megoldással nem lehet magyarázatot találni arra, vajon miért nyitották meg az ember koponyacsontját. Vajon miért volt lényeges, hogy a fejtetőn, a homlok ívénél vagy hátul az öreglyuk környékén nyílást vágjanak a koponyán? És nagyon lényeges: a folyamat Szent Istvánnal nem állt meg. A római katolikus országokban viszont ennek a szertartásnak nyomát nem lehet találni. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a leletek nem állnak összefüggően a rendelkezésünkre. És ráadásul éppen a szkíta vonalon belül mutatható ki a szertartás legfontosabb ágazata. Nincs okunk szörnyülködni, mert ne felejtsük el, hogy majd eljutunk egy hegyre, melynek neve Golgota, Koponya-hegy, csak messziről kell elindulnunk, hogy ennek a vallástörténeti jelentőségét végre felismerjük.

A szkíta népek körében nagyon fontos szertartásos út volt, mert pl. a magyar nyelven keresztül a koponyából ennek a szertartásnak a legfontosabb állomásait is ki lehet bontani. Ez azt jelenti, hogyha egy valóban nemzeti jellegű szertartást mutattak be őseink, annak legfontosabb eseményeit anyanyelvünk rögzítette és megőrizte. És ilyen módon kell észrevennünk, hogy a koponyából a kaponya, vagyis ivócsésze felé tudunk továbblépni. Nagyon fontos az a szertartás, amit észre kell vennünk. Sok régész, akik avar írásokkal foglalkoztak, már az avarok körében is kimutatták a koponyával végzett áldozati szertartások nyomait, tehát úgy tűnik, hogy ez a szertartásos út nemcsak a Honfoglalással bejött magyarok útjához tartozik. Kerültek elő olyan sírok, ahol az eltemetett harcosnak a fejét nem tették a sírba. Ez ugyan jelenthetné azt is, hogy a harcban elesett, levágták a fejét és aztán a harc zűrzavarában a fejet nem találták meg, így fej nélkül kellett eltemetni. Ezzel az elmélettel az a baj, hogy ehhez képest túl sok ilyen lelet van és itt figyelhetünk fel egy másik sajátosságra, hogy vannak olyan sírok is, ahol nagyon sok koponyát temettek el egyetlen elhunyt mellé. Érezhetjük, hogy ez halotti szertartás, és ha ezt a szertartást könyörtelen pontossággal akarjuk megnevezni, akkor csak koponya útként nevezhetjük, vagy egyszerűen a TOR kifejezést használhatjuk.

folyt...