Géza halála után nem fiai, hanem testvére került a trónra. Bár a főurak egyhangúan választották a trónra, mégis sok kérdést kellett tisztázni. Salamonnal békét kötött, és haza hívta, mert úgy gondolta, hogy még mindig jobb, ha itthon kiskirálykodik, mintha külföldön sereget gyûjt. A belső rend helyreállítása után erősítette a feudális minták követését. László a különböző pénzügyletekből, adókból, és vámokból jelentős haszonhoz jutott, ám a kincstári bevételek jelentős részét a természeti szolgáltatások adták.

László korában indultak meg a szentté avatások. Ekkor kezdeményezték I. István “felemelését” is amit elsőre elvetett VII. Gergely pápa, ám 1083. augusztusában szentté avatták. Ekkor Székesfehérvárott kibontották István sírját, és megtörtént a szenté avatás. Az uralkodó jobb kezén azonban nem találták meg a királyi gyûrût, ám évek múltán kiderült, hogy a kincstartó lopta el. László az ereklye tiszteletére Nagyvárad környékén megalapította a Szent Jobb bencés apátságot. Ugyan ebben az évben avatták szentté Gellértet, és Imrét is.

Õ hozta létre a zágrábi püspökséget, és emellett Biharról Váradra költöztette a püspöki székhelyet.

László törvényei:

László három törvénykönyvet hozott létre, az elsőt 1077-ben adták ki amelyek azonban csak későbbi másolatokban maradtak ránk. Ezek legfontosabb kérdése a magántulajdon védelme volt.

Törvényei nagyon szigorúan büntették a lopást. Ha valaki baromfinál nagyobb értékû állatot lopott, azt felakasztották, ám ha a templomba menekült, akkor megúszta vakítással, de tíz évnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Ha az eltulajdonítás értéke nem érte el egy baromfi árát, akkor “csak” megcsonkították a tolvajt (vakítás, kéz-, orr levágás, a nyelv kitépése). Gyanú esetén istenítélettel (víz alá merítéssel, tüzes vas hordásával) tisztázták az ügyet.

A törvények emellett szigorúan védték az egyházat. Megszabta az ünnepnapok számát (36 nap), irtotta a pogány szokásokat, a halottakat csak a templomkertben engedte eltemetni. Szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést. László még hitt a boszorkányokban, és ha valakit rajtakaptak boszorkányságon, akkor azt máglya halálra ítélték. Ezek mellett kimondta az egyházi személyek sértetlenségét. Ha valaki bántalmazott egy papot, azt akár halálra is ítélhették. Ennek hatására az egyház külön joghatóságot alakított ki magának.

Külpolitikája:

László külpolitikája kezdetben passzív volt. A keleti országrészt támadó besenyőket ugyan kiverte az országból, de a cseh ügyekbe nem avatkozott be, csak befogadta az elûzött uralkodót. Az invesztitúraharc kezdetén feltétlen pápá párti volt, de később átpártolt a császárhoz. Uralkodásának második szakaszában aktívabb külpolitikát folytatott. Megszerezte a XI. századi Horvátországot, amely a tengeri kijárata miatt volt rendkívül fontos. Ezután László megpróbálta elfoglalni Dalmáciát, de ez neki nem sikerült. Az elfoglalt területek élére bánokat (helytartókat) nevezett ki.

László 1095-ben halt meg betegsége után. Örökösének Kálmánt tette meg, annak ellenére, hogy Kálmán összeütközésbe kerület a pápával. Halála után Lászlót először a somogyvári apátságba, majd Váradra temették, és halála után majdnem száz évvel, 1192-ben szentté avatták.