A tó partján laktak mindezek a Kacsák, tízezren legalább. A Kacsás boldogságaik zavartalanok voltak ember vagy állat által egyaránt. Egy nap a bejárati kapu mellett volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! – száz Tyúk, mind kifulladva. Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak. Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak. Száz mérföldet futottak, ha nem többet, egész éjjel és nappal. Gyertek, gyertek be a Kacsák mind hápogtak, mert értetek szívünk fáj. Megosztjuk jó körülményeink veletek. És így ezek a szegény meghurcolt Tyúkok a Kacsák közé költöztek. Mert ahogy a Kacsák mondták madarak voltak mind. Mielőtt túl sok hónap múlt volna el, a Tyúkok felgyógyultak, küldtek a kakas barátaikért és ezek is beosontak. Hogy a beilljenek, ezek a Tyúkok nekifogtak Kacsásan járni, hápogni, a Kacsásságot utánozni és hamar bele is jöttek. Ez boldoggá tette a Kacsákat mert büszkeségüket borzolta – de halld csak a mesém hogy lettek mind kiporozva.  A Kacsák minden idejüket az építgetéssel töltötték, házakat építve, ételt termesztve, és minden helyet pucolgatva. Megkérdezték a Tyúkokat, ők mit tesznek majd. Járunk kelünk, kereskedünk, írunk, tanítunk és szórakoztatunk, mondták ezek vissza! És így ezek a Tyúkok elkezdték tanítgatni a kis Kacsákat, csereberélni dolgokat sok ügyes trükkel, nagy könyveket írtak, és előadásokat rendeztek. Nem telt el sok idő, míg a Tyúkoké lett a Kacsafalvi újság, Kacsafalú napilapja, a Kacsafalvi Háp! Egy nap egy anyakacsa hanyatt esett mikor a kicsiket úszni vitte ki, és egyikük kijelentette: úszni én nem fogok! De Kacsák mindig úsznak mondta, megrökönyödve, - mint a nyuszik ugrálnak, tücskök tücsögnek, és a tehenek mindig bőgnek. Csak régi módi vagy jelentette ki a kicsi, - már a múlté mindez, helytelen hogy madarak úszkáljanak vízbe. Bolondot beszélsz, hápogta az anyakacsa, be a vízbe veled! De jöttek más Kacsák és ők is kiálltak, igaza van a kicsinek, úszni helytelen madárnak, Tyúk asszony tanító megtanított – hogy így nem szabad legyen. Ennek vége kell legyen – jelentette ki az anyakacsa – azok a Tyúkok ne tanítsanak ilyen hazugságokat. Hálátlanságban és pofátlanságban ez biztosan a teteje. De nem volt igaza, mert a Tyúkok még tovább mentek, a Kacsafalvi úszóklubba követelőztek. De ti nem is úsztok, mondták a Kacsák, - miért kéne nektek? Ez nem a lényeg mondták a Tyúkok – kint tartani minket rendes nem lenne. Az ifjabb Kacsák akik voltak iskolában egyet értettek – a kirekesztés gonosz, és ez ANTI-TYÚK lenne! Az ifjabb Kacsákkal szemben kevesebben léve, az öregebb Kacsák hamar vesztettek, hogy beengedjék a Tyúkokat, beleegyeztek. Amíg a Tyúkok fizették a tagsági díjakat, mondták nem volt bajuk vele. Azon este a Kacsafalvi Háp nagy betűkkel jelentette, REAKCIÓS KACSÁK MEGVERVE – KACSAFALVA HALAD ELŐRE!A Kacsafalvi bárba beülve, az ifjabbak, - a vénebbek butaságán szórakozva ittak. Másnap a klubba a Tyúkok is ott voltak, a tagsági járulék ellen kiáltványt nyújtottak. Fájlalták az úszási költekezést - haraggal és zajjal, hogy a mi járulékunkból is fenn tartsátok a tavat!, - ez helytelen, mert tudjátok, hogy mi nem úszunk, mondták. Az ifjabb Kacsák nekik igazat adván ezt is támogatták. Jaj mi folyik itt, kiáltott egy vén Kacsa, bíróságra visszük – és az majd megoldja. De mikor bíróságra mentek, képzeld a bajuk, egy TYÚK-BÍRÓ úgy döntött - nincs igazuk, - nekik kell fizetni súlyosan, mondta, kissebségek jogai megsértése ronda, - nagyon ANTI-TYÚK Tyúkok járulékából tavat fenntartani. Még egyszer a Háp kiírta nagyban – ”A Régimódi Kacsák nem akarják látni a Gyönyörű Nagy Új Kort ami Jön”. Kacsafalva templomában vasárnap reggel a prédikátor kijelentette – a hátrányos megkülönböztetésnek vége kell már legyen végre. Mind madarak vagyunk, ne feledjétek! A legbölcsebb Kacsa a faluban, leült sötét komorába – írok egy könyvet gondolta, és akkor ezt az őrületet mindenki elé tárom! Hadd ússzanak az úszók, ugorjanak az ugrók, mindenki saját útján járjon, amit ki akart fejezni az ez volt: Ne Kényszerítsen egy Madár sem egy másik Madárra semmit. Helytelen volt a Tyúkokat úszásra kényszeríteni – de a súlya itt van, - pont olyan rossz hogy a Tyúkok Tyúkelvekkel tömik Kacsáinkat. Nem nyomtathatom, mondta a nyomtató, mikor meglátta ezt – a Tyúkoknak tartozom az övék a Bank! Az aggódó Kacsa akkor próbálta megmozdítani barátait beszéddel és tollal, ifjú Kacsák az iskolából csak csúfolkodtak – ő egyike azoknak a gonosz ANTI-TYÚKOKNAK! Na most kicsit tovább a tó másik partján volt Libafalva, a Tyúkok égett tollal oda is beállítottak. De a Libák kicsit éberebbek voltak, mikor a Tyúkok elkezdték rontani az ifjúságot, összeszedték őket és hátuljukba rúgtak. Felkeltek haragban és kidobták őket. Mind futottak persze, menekültek és Kacsafalvába gyűltek, be kell fogadni ezeket a menekülteket, a Kacsafalvi Tyúkok sürgették. A Kacsafalvi Háp ekkor élénken izgatott – Ezek a Libák nem állnak meg! Akarják a Világot! Borzalmak történnek oda át Libafalvott! Úgy van, hápogták a fiatal Kacsák, segítünk a madarakon, olvastuk a saját Hápunkban ezek a Libák borzalmasak, aztán beengedték a Libafalvi Tyúkokat, az egészet Kacsafalvára ahol aztán minden Tyúk munkához látott egyenesen a HÁP-ban. Mikor aztán a Kacsafalvi polgármester ciklusa lejárt a HÁP a választásokon a saját Kacsáját indította, egy hiú és buta Kacsa volt ez, egy verébagy valóban, de a HÁP dicsérte őt lihegő buzgóan. A Tyúkok gyűjtöttek hogy gabonát oszthasson – és persze ez a Kacsa nyert a választáson. Az öreg Kacsák csóválták a fejük búsan, a jövőjét már láthatták Kacsahonnak. Ezen túl a Kacsafalvának választása nem volt, az új Polgármester kijelentette Libafalva halott! És amíg Kacsafalva aludt, az áskálódó Tyúkok tömege Libafalvának csapdát állított. A Libákat csúf neveken hívták, nekifogtak tavuk részét ágakkal torlaszolni, segítettek patkányoknak Libákat fogni, és más aljas Tyúk trükkökkel munkálkodni. A Libák egyszer már nem tűrték, ágakat hajigáltak a Tyúkok Kacsafalvi bázisa felé. HÁBORÚ! A HÁP izgatott, harcolni kell a gonosz Libák ellen, míg semmi sem marad ott! A Kacsák kik nem tudták ki a Polgármesterük, és miket műveltek a Tyúkok, hazafias dühvel nekik is rontottak. De mikor aztán a Kacsák megverték a Libákat a Polgármester visszavonulást rendelt. A mi TYÚKFALVI barátaink kéne igazán elfoglalják Libafalva főterét! – mondta, átadván fél-Libafalvát a Tyúkfalvi vörös Tyúkoknak. A Tyúkok bent voltak Libafalvában már megint, a Libákat éheztették és verték. Békéről beszéltek, de megszerveződött Libafalvott a TYÚKFALVISTA  FEGYVERES  RENDŐRSÉG. Feltöltötték a Libák tó részét, LIBÁTALANÍTOTTÁK az iskoláikat, és kitörték a Libák polgármesterének a nyakát, ezt újonnan kitalált szabályokon igazolva. Tyúk tanácsot alakítottak a tó körül, EGYESÜLT MADARAK néven, más madarak, akik beléptek a tanács Tyúkságáról nem tudtak. Alig állították fel, kijelentették a Tyúk-tervüket, hogy elfoglalják Sirályfalvát, a Tyúkok egészének. A Tyúk tanács szavazott a madarak nevében, és mind egyet értettettek! Sirályfalva a Tyúkokat illette. Rég mielőtt elköltöztünk a mi földünk volt ez! – mondták. És Kacsafegyverekkel felszerelve Sirályfalvának tüstént neki is rontottak. Így kirúgták az összes Sirályt, Kacsafalva segítségével, de a Kacsák nem értették, miért nem szerették a Sirályok őket többé. Eddigre Kacsafalva alaposan helyben volt hagyva, a fiatal Kacsák mind meg voltak zavarodva, raboltak és rendetlenkedtek, nevettek a törvényen és igazságon, teljesen elromlottak. A Tyúkok árulták a bolondító buriánt minden undok lebujba, de Kacsák, akik ezt említeni merték ANTI-TYÚKNAK lettek titulálva. A Tyúkok TOLERANCIÁT prédikáltak, és felidézték az Arany törvényt, de a politikában pénzelték a romlottakat, és a jöttment félét. Végre a legbutább Kacsák is elkezdtek gyanakodni, nem jó ez a polgármester, mondták, és javítunk ezen! De a Tyúkok még erre is terveztek, egy polgármester jelöltjük volt, akiről még a bölcs Kacsák sem hitték, hogy rossz lehet. Ez a Tyúk-báb Kacsa volt egyike azoknak, aki megverte a Libákat, egy katona Kacsa volt ez, és habár a Tyúkok állították fel a Kacsák szabadnak vélték. Ez a Tyúk-báb megválasztódott, együgyűség és kapzsiságon, sajtó és szóbeszédbeli Tyúkos hazugságon, és Tyúkeledel osztogatáson. A Tyúkok most ide-oda rúgták a Kacsákat szégyen nélkül, amíg a polgármester irányított – de csak névben. Szárazra pumpálták a Kacsák tó részét, megtanították a Kacsákat károgni, és amíg Kacsa számok fogytak a Tyúkok szaporodtak. A Tyúkok aztán felkavarták a boldog együgyű Varjakat amonnan a fenyős ligetből, felhívták őket küzdeni, azért hogy keveredhessenek és házasodhassanak Kacsákkal, a testvériség nevében. Olyan rosszak lettek dolgok hogy ötven Kacsa, ki tudta, hogy mindennek vége Kacsafalván felszedelőzködött a családjaikkal, és úgy döntött tova repülnek. Átrepültek viharokon és szélvészeken, fagyoskodtak és sokan meghaltak, de tovább mentek, amíg egyszer, egy szép tavat megláttak. Letelepedtek nagy fáradtan, de hamar egyenesen munkának láttak, hogy építsenek, tisztítsanak, ételt termeljenek, és nem volt veszély, mitől elrettentek volna. Na most egy kis idő után ez a kis csoport megnőtt, a földek körül tele voltak gabonával. Az első odatelepedett Kacsák már rég meghaltak, de kemény munkán és kínlódáson át a Kacsák boldogsága megnőtt, sorsuk jóra fordult. Egy nap odalent a kapu mellett – volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! - száz Tyúk, mind kifulladva. Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak. Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak… És ezek a TYÚKOK megjelennek MINDEN ALKALOMMAL. – AD INFINITUM…!!!