|
Farsang
2007.09.21. 10:44
Farsang
A bálteremnek lágymeleg zenéje
Kiszûrõdik az ablakon az éjbe,
Ott bent, a fényes, hangos bálteremben
Arcot rózsássá jókedv pírja fest
S míg bennem sápadt rémek árnya rebben,
Új táncot jár a boldog Budapest.
És tombol a tánc és angol módra lejtik,
A sok magyar gyászt boldogan felejtik,
Elernyedt lelkû ifja karján
Nem "honleány" a fiatal lány,
Csak vágyra nyíló hervatag virág,-
Sugárzó vágyak édes melegén
Hitvánnyá vedlik a magyar legény
és mit neki a bús magyar világ!
Itt kint az éjben téli szél süvölt,
Sirály sikongat, farkashang üvölt,
Itt kinn az éjbenAblakot rázva,
Jajszót szaporázva
Egy vádló kérdés sír a szélben:
Mi van Erdélyben?
Hahó, legények, lányok,
Ti boldog cifra párok
S ti mulatók mindannyian
Ti nem tudjátok, Erdélyben mi van?
Itt kinn az éjban
Keletrõl szálló sóhaj sír a szélben:
Valaki - hallod? - fölsikolt,
Mondd, nem tudod, ki volt?
Halld: férfihörgés, - haldokló hörög,
Halld: ostor pattog, rabbilincs csörög, -
Ez gyermeksírás, - ez most nõi hang, -
Hogy kéjeleg s jaj, - hallod? - hogy hörög
Az átkozott bitang!
Hahó, legények, lányok,
Ti boldog cifra párok
S ti mulatók mindannyian:
Ti nem tudjátok még a nóta búsát,
nem hallottátok, Erdélyben mi újság,
Nem kérditek, hogy Erdélyben mi van?
Táncoljatok hát, - csak táncoljatok!
Pokol parázsán égõ talpatok
Idegen kedvû muzsikás ütemre,
Vadul tiporjon zokogó szívemre,
S mindenre, ami szent bánat nekem
És ott sikolt a végeken..
Táncoljatok csak, - hajrá víg zsivaj!
Oly szép az élet s nincs itt semmi baj, -
Csak épp a magyar fájdalom
Árnyéka leng a függönyös falon
S minden szögletbõl kimered
Mint megsápasztó lelkiismeret
S minden lépésre sírva nyöszörög
A fényes parkett rései között...
Csak táncolj, vígadj, csonka ország!
Óh boldogok, kik elfelejtik
Szegény hazájuk árva sorsát
És könnyû szívvel meg se sejtik:
Bál éjszakáján
Sátán muzsikáján
A nemzet lelkét hogy tapossák
Halálos kínnal meggyötörve
A rég megásott sírgödörbe...
Fegyverre!
Magyarország katonái,
Tudtok-e még talpra állni?
Tudnotok kell: ûz az átok,
Tudnotok kell: nincs hazátok,
Most riadjon harsonátok:
Most nem másért, most magunkért,
Õs földünkért, õs falunkért
Fegyverre, magyarok!
Lenni kell most, vagy nem lenni,
Vár a minden, vagy a semmi;
Itt vijjog a végzet rajtunk,
Azt kérdezi, van-e kardunk,Élünk-e még, vagy meghaltunk;
Most nem másért, most magunkért,
Õs földünkért, õs falunkért
Fegyverre, magyarok!
Sikoltoz a Tátra alja,
Szívembe csap Erdély jajja.
Én rab hazám, rab testvérem,
Megváltlak én, ha kell, véren,
Isten engem úgy segéljen!
Most nem másért, most magunkért,
Õs földünkért, õs falunkért
Fegyverre, magyarok!
Másokért már hullt a vérünk,
Most már végre észretérünk:
Magunk írjuk magunk sorsát,
Egy a föld itt s egy az ország, -
Ezeréves Magyarország!
Most nem másért, most magunkért,
Õs földünkért, õs falunkért
Fegyverre, magyarok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
