ORBÁN BALÁZS (1829-1890)
Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knenchtel Eugenia német-görög családból származik.
Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyja szülõföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazik, a fanarióta görög nagymama, Foresti Eugenia örökségének átvételére. Felhasználva a lehetõséget a nyugtalan ifjú beutazza a Közel-Keletet.
Eljut Egyiptomba, ahol megmássza a piramisokat, a Szentföldön bejárja a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozik, akik a besorozás elõl szöktek meg, bejárja Kis-Ázsiát, tanulmányozza az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal ír a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit késõbb hat kötetben jelenteti meg: „Keleti utazás” címmel.
Egy nyugati lapból, Athénban szerez tudomást a magyar forradalomról. A török fõvárosból egy szabadcsapattal indul haza, azonban Vidinben kapja a hírt, hogy a szabadságharcot elfojtotta a túlerõ. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye, hogy Kossuth környezetébe is kerül. Nem térhet haza, a császári hatóságok ellenségként lajstromozzák és a terhes katonaság várja. Londonba utazik, ahol Petõfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozik. Nagy hatással van rá a Jersey szigeten, emigrációban élõ Victor Hugo.
Haza csak 1859-ben térhet. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés idõszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljut minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetel, fényképez. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadja fõmûvét, a „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból” címen.
Nem tud ellenállni a politika csábításának, 1872-tõl élete végéig tagja a magyar országháznak, 48-as, függetlenségi programmal az ellenzéket erõsíti. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adja ki. Közben az általa kiépített Szejke-fürdõn dolgozik: történelmi tanulmányokat ír, nagyon sok újságcikket közöl az ellenzéki lapokban.
Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai hõs lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, a romantikus író fejedelem, székelytárgyú regényei alaptörténetét tõle hallotta elõször. Ugyanakkor küzdelmes életének vannak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont bárót”. Késõi elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelezõ tagja. Utód nélkül hal meg.
Egyetlen örökösének népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bõ évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint a Szejke-fürdõn temették el. Sírja elé, a (nem mindig hálás) utókor székelykapu-sort állított.
|