Találkozót tartottak a közelmúltban Nyírtasson ortodox haszid zsidók. A 4 napos ünnepséget a szervezõ Traubi-tolvaj Salamon Berkowitz szerint 435 millió forintos beruházás elõzte meg, amelyet állítólag építkezésekre, vendéglátásra, és egy rituális fürdõ megépítésére fordítottak. A kaftános naplopók jól érezték magukat, majd koszt, szemetet, hárommillió forint adósságot, önérzetükben mélyen megsértett asszonyokat és felháborodott falusi lakosokat hagyva maguk után, távoztak. Sajnos nem végleg. Bencsik András pedig tényfeltárás helyett, jó üzletemberhez méltóan, elragadtatott PR-cikket íratott pártlapjába a köztörvényes Berkowitz kompániájáról. Nem kevésbé undorító a Márkus Tibor által megpuccsolt Magyarok Lapja mostani száma sem: „a mai magyarság számára is példaértékû nemzettudatú” közösségként mutatja be Berkowitzékat.

A Traubisoda védjegyét és licenszét jogtalanul használó, a jogos tulajdonost milliárdokkal megkárosító Berkowitz már ezelõtt sem volt ismeretlen a Szabolcs megyei falu lakói elõtt. Tények igazolják: amerre õ jár, útját megkárosított intézmények és cégek, illetve kifizetlen számlák szegélyezik. A Magyar Nemzet beszámolója szerint a történet 2001-ig nyúlik vissza, amikor is a márkabitorló zsidó szervezkedni kezdett a meglehetõsen szegény településen.

„A nyírtassi haszid rendezvény idején nem sikerült a helyszínre bejutnunk elsõ nekifutásra, mert egy õrzõ-védõ cég munkatársai utunkat állták, így a lezárt utcák végén váltottunk néhány szót az ottani lakások tulajdonosaival. Papp László polgármesterrel csak telefonon beszélhettünk, egyéb elfoglaltságai miatt nem tartózkodott a hivatalban. Közölte, a faluban mindenki tud mindent a haszid zsidók nyírtassi zarándoklatának történetérõl, majd õk elmondják, mi zajlik most, és mi történt 2001 nyarán. Csupán annyit mondott, hárommillió forinttal tartozik a közösség Nyírtass önkormányzatának. Titokzatosan hangzottak a szabolcsi község elsõ emberének mondatai, amint az is, ahogy helyettese, Imre Gyula polgármester-helyettes Nyírtass jelenérõl, sorsáról beszélt a zsidó rendezvény helyett. Úgy tûnt, tudatosan kerülte meg a haszid összejövetelre vonatkozó kérdéseket, és szabadkozva közölte: 2001-ben még nem õ volt az alpolgármester. Úgy fogalmazott, a vendéglátással kapcsolatban csak Papp László adhat tájékoztatást, õ csak annyit tud: az önkormányzatnak és a haszid közösség nyírtassi találkozójának 2002 óta semmi köze egymáshoz.

Szerettük volna megtudni, vajon történt-e elõrelépés a hárommillió forintos tartozás kiegyenlítése ügyében, választ azonban nem kaptunk. Eredménytelenül zárult tehát a polgármester-helyettessel folytatott beszélgetés; ugyanakkor a faluban egy neve elhallgatását kérõ fiatalember elárulta, nem csodálkozik azon, ha Papp László és Imre Gyula egymásnak passzolgatja a labdát. Nagyon komoly nézeteltérés alakult ki a polgármester és Salamon Berkowitz fõszervezõ között 2001-ben – jegyezte meg. Máig sem érti, miért nem tett feljelentést a polgármester a kifizetetlen hárommillió forint miatt. A férfi szerint úgy kezdõdött a 2001-es történet, hogy csaknem ezer haszid zsidó jelezte részvételi szándékát, s úgy tudja, Salamon Berkowitz és még néhány ember megkereste a polgármestert. Azt kérték Papp Lászlótól, bocsássa a vendégek rendelkezésére az óvodát, az iskolát, illetve még néhány intézményt, mert nem tudnak mindenkinek szállást biztosítani. Nem kívánják ingyen, kifizetik a bérleti díjat – nyugtatták meg a polgármestert. A megállapodás szerint hárommillió forint ütötte volna az önkormányzat markát az öt évvel ezelõtti találkozó után, ám a település hoppon maradt: egy forintot sem látott a hárommillióból. A fiatalember megjegyezte: a bérbe adott közintézményeket úgy hagyták ott az amerikai, kanadai, európai, izraeli zsidók, hogy „a kommunális hulladéktelep ezekhez képest steril szívsebészeti mûtõ”. A polgármester e rendezvényt követõen döntött úgy: nincs tovább partnerség. Amennyiben 2002-ben újra eljönnek a faluból elszármazott haszidok, úgy rendezik a találkozót, ahogy tudják.” – olvashattuk a Magyar Nemzet 2006. július elsejei számában.

A Kuruc.info értesülései szerint a polgármester passzív magatartása, illetve a feljelentés elmulasztása  feltételezhetõen annak tudható be, miszerint Berkowitz  agresszív ellenkampány kilátásba helyezésével fenyegette meg a tartozást jogi útra terelni kívánó Papp Lászlót.

40 fok, kaftán = bûzcsík

Egy másik "szép" példány

A beszámolóból kiderül továbbá, hogy a magát ultracivilizáltnak hazudó pajeszos csürhénél még a balkánalsói oláhcigány is kulturáltabban viselkedik. Abba meg bele sem merünk gondolni, hogy a negyven fokos hõségben, nyakig fekete kaftánban, csizmában és kalapban korzózó tetûhintás banditák milyen penetráns bûzcsíkot húzhattak maguk után.

De ez még hagyján, hiszen elsõsorban egymást kell szagolgatniuk, ám az vérlázító, hogy ezek az ürülékszagú Don Juan-ok – rituális perverzióikat akarván kiélni – a falubéli asszonyokat és lányokat molesztálták, most még csak verbálisan. A helybéliek így nyilatkoztak errõl a Magyar Nemzetnek:

„Egy idõs asszony óvatosságra intett bennünket. Elmondta, ez a népes, zsidó öltözetû férficsapat – miközben jámborságát hirdeti – szemérmetlenül zaklatja a faluban élõ nõket. A haszidok ugyanis otthon hagyták asszonyaikat, s a falu legnagyobb megrökönyödésére a helybeli asszonyoknak tettek ajánlatokat.
– Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita – méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója –, de amit ezek az emberek mûvelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre mi történik? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem – erõsítette meg a családapa az elmondottakat –, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak. És még õk csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, õrzõ-védõ csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkrõl legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok. Ez megy 2001 óta, s amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat. Nincs nekünk semmi bajunk a zsidókkal, csupán azt a viselkedési stílust utasítjuk el, amelyet ezek az emberek képviselnek Nyírtasson. Egyszer még elviseljük, ám minden itteni találkozásuk alkalmából elvetik a sulykot – mondta a férfi, hozzátéve: elvárják, hogy a vendégek legalább minimális alkalmazkodási készséget tanúsítsanak, ha már a helyiek teljes toleranciára nem számíthatnak.”

A Berkowitz-féle bagázsnak, persze, esze ágában sem volt alkalmazkodni a vendéglátó falu lakóihoz. A települést úgy kezelték, mintha az a sajátjuk volna, és amit a betolakodó magyaroktól kell védeni. Lássuk, hogyan élte meg mindezt a Magyar Nemzet újságírója.

„Látogatásunk elõtt természetesen érdeklõdtünk a rend fenntartásának körülményeirõl: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendõr-fõkapitányság engedélyezte a négynapos találkozót. A szervezõk nem kértek rendõri biztosítást, saját maguk oldották meg az ezer ember védelmét. A védelmi szolgálatok munkamódszereinek ismeretében talán nem csoda, ha az elsõ félelmetes perceket nem a haszidok okozták a kívülállóknak, hanem a szervezõk megbízásából jelen lévõ õrzõ-védõ alakulat tagjai. Tucatnyi fekete ruhás férfi állta útját annak, aki nem a megszokott zsidó öltözékben próbált bejutni azokba az utcákba, ahol felállították a vendéglátáshoz nélkülözhetetlen sátrakat.
A fekete ruhás emberek velem is közölték, hogy ez magánrendezvény, idegeneknek belépni tilos. Amennyiben mégis be szeretnék menni, mutassam meg a sajtóigazolványomat, s aztán meglátják, mit tehetnek értem. Megkértek, hogy amíg intézkednek, hagyjam el az utcát, menjek ahhoz az autóhoz, amelyikkel érkeztem. De lehetõleg ne tartózkodjam a vendégek közelében. Ekkor értettem meg, hogy itt a törvénynek nincs semmilyen jelentõsége, oda jutottunk, hogy egy magánrendezvényhez vezetõ közúton – azaz közterületen – nem léteznek állampolgári jogok. Elmondtam a védelmi osztag egyik tagjának, hogy nem megyek vissza, sõt a sajtóigazolványomat sem mutatom meg, csak akkor, ha õ is bizonyítja, hogy állami megbízást teljesít. Óvatos szavakkal felvilágosítottam, személyi szabadságomban korlátoz, amikor kitilt a közterületrõl, s eközben a fényképezõgépem megrongálását helyezi kilátásba.
A Bem utca néhány mellettem álló lakója végighallgatta a diskurzust, s õk is megkérdezték: akkor most nekik is engedélyt kell kérniük, ha ki szeretnének lépni az utcára? Nekem azt ajánlotta a biztonsági ember, ha hajlandó leszek végre elhagyni az utcát, odahívja a találkozó fõszervezõjét, Salamon Berkowitzot, s vele megbeszélhetem mindazt, amire egy újságolvasó kíváncsi lehet. Ekkor avatkozott közbe a szemtanúk közül egy középkorú férfi, aki megkért, menjek be a lakásába. Azt mondta, rossz volt hallgatni a vitát, látni az erõfitogtatást.
– Még tisztelettudóak voltak velünk 2001-ben, akkor ugyanis az önkormányzat segítségével rendezték meg a találkozójukat. Az elsõ összejövetel óta tudtommal megvásároltak két telket, s ott állították fel sátraikat. Most körülbelül tizenöt nyírtassi családhoz kopogtattak be a rendezvény kezdetén, s azt kérték, hadd alhassanak ott nyírtassi tartózkodásuk ideje alatt. Ha jól tudom, tíz–tizenötezer forintot fizettek a szállásért, s a pénz nagy úr, sokan befogadták az ismeretleneket.”

„Próbáltunk néhány haszidot is megszólaltatni, ez a terv azonban kudarcba fulladt. Kiderült, idõsek és fiatalok egyaránt rosszul vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Persze az is lehet, hogy beszélik, de nem akarnak megszólalni. Elõször, amikor anyanyelvünkön szólítottuk meg õket, nem értették. Mikor viszont angolul próbálkoztunk, magyarul válaszolták, hogy nincs mirõl beszélgetni, magánemberként jöttek Magyarországra. Egy középkorú haszid férfi viszont – akarva-akaratlanul? – leleplezte magát: velünk sem magyarul, sem angolul nem társalgott, de amint meglátott az utcán egy arra járó asszonyt, azonnal megkérdezte magyarul: „Találkozhatnánk-e este?”

Telihányva, telesz@rva, összetörve

A szemérmetlenül hazudozó, sunyi csoport távozása után a Kuruc.info egy közeli barátja a helyszínen járt. Röviden összefoglalva a következõket tapasztalta:

"A hétvégén személyesen voltam Nyírtasson... akit érdekel utánanézhet, az ottani zsidó összejövetelre 6-7 lakóautót vettek bérbe (ezek 10-20 milliós vadonatúj autók voltak), amelyeket 3 nap múlva telesz@rva, karambolosan, telihányva, széttörve adtak vissza... amikor a helyszínre érkeztünk, embertelen bûz fogadott, és mocsok.... ezt pár kamera rögzítette is. Amikor a faluban sétáltunk, az öreg nénikék és bácsikák kint álltak a kapu elõtt, és mivel látták, hogy mi magyarok vagyunk, csak annyit bírtak rebegni, hogy "ezek nem emberek... ezek állatok…". Minden balos baromnak, aki itt tudatlanul és ismerethiányosan böfög, azt kívánom, hogy mindig is ilyen közegben éljenek."

Utóbbi mondattal teljes mértékben egyetértünk.

Kuruc.info

Kapcsolódó cikk:
Bencsik fizetett PR-cikke

(Fénykép: Magyar Nemzet)