|
A ló származása
2006.01.28. 22:55
A ló legkorábbi ősének a Hyracotheriumnak (korábbi nevén Eohippus) mintegy 50 millió éves fossziliát Észak-Amerikában fedezték fel, de hasonló maradványokat találtak Európában is.
A Hyracotherium különböző vonalai 50-38 millió évvel ezelőttig léteztek. Erdő és mocsárlakó állatok voltak, mivel a füves puszták még nem alakultak ki. Először Észak-Amerikában jelentek meg, majd innen vándoroltak át mai Európa területére. Tehették, mivel a kontinenseket még nem választotta el az Atlanti-óceán.
Egyes területek hidegebbé és szárazabbá váltak, fű borította sík területek alakultak ki, ahol az ősi lovak lábai megnyúlta, gyorsabbak lettek, a lábujjak száma pedi g mindegyik lábon háromra csökkent.
A háromujjú lovak két csoportra fejlődtek ki: lombevő és a fűevőké.
Előbb a lombevők jelentek meg, aztán úgy 11milló évvel ezelőtt kihaltak.
A 10-15 millió évvel ezelőtt megjelent fűevők nagyobb testűek voltak, hosszabb lábakkal, és a takarmányt jobban hasznosították.
Egyes történészek szerint Nagy Sándor lova, Bucephalus is háromujjas volt; a középső ujjak viselték a test súlyát, s ez így az ősi formára való visszaütésként értelmezhető.
A fűevőkön belül kialakult az egyujjas vonal. E lovak teste nagyobb lett, lábaik, állkapcsuk és koponyájuk mérete megnőtt, egyre inkább alkalmazkodtak a legelésző és a gyorsabb futást követelő életmódhoz.
Az egyujjasok kialakulási helye a Hyracotheriumhoz hasonlóan Észak-Amerikába tehető, ahonnan egy csoport Dél-Amerikába vándorolt. A különbféle típusok az akkor még létező földnyelven átvándoroltak Alaszka és a mai Szibéria területe között, míg a földnyelv eltűnésével európai, afrikai és ázsiai lótípusok elszigetelődtek az afrikaiaktól.
Az egyujjas vonal neve Eguus, ez az ági őse a mai lónak és rokonainak, a zebrának és a szamárnak. Az Eguusnak sok faja létezett, de ezek legtöbbje a legutolsó jégkorszak végére kihalt, beleértve az észak-amerikai fajokat is. Az Ázsiában és Európában fennmaradt fajok nagy és kis testű típusokra váltak szét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
