21. Zemplén, Szoborszerű pár - Proud Couple 23. Cifraszűr, Bihar 25. Dombormű - Relief, Persepolis 26. Szűr, Karcag, szabásminta - Pattern 28. Suba, Decs 30. Kiterített suba - Laid Out Suba 32. Ködmön 34. Szokmány 36. Férfiingek - Men's Shirts 38. Gatya 40. Főkötők és csizmák - Head Dresses and Boots 42. Mennyassony - Bride, Kalotaszeg

A magyar népviselet igen változatos és gazdag, vidékenként, sőt néha falunként más és más. Az ősi öltözködés számos darabja azonban megmaradt és az ország minden részében megtalálható. Ez arra utal, hogy a honfoglalás idején a magyar nép öltözete eléggé egységes lehetett. A vidékenként eltérő viseletek azonos vonásai a magyar faj alaptulajdonságaival függnek össze. A nép komolysága, méltóságteljes magatartása, járása, a ruhaformák zárt, nyugalmas körvonalait követeli. A népi ruhát pontosan szabályok szerint kell felvenni, s mindenkinél egyformán kell álljon a testen szoros, feszes elrendezésben. Elcsúszás, lazaság nagy illetlenségnek számít. Ezt Undi Mária így fogalmazza meg: "A mi népviseletünk inkább szabályos, némileg tán merev is, mintha egyenruha lenne. A díszbe öltözött paraszt szép szobornak tudja magát, azért ruhája csorbítatlan rendjére gondosan ügyel. Festés, fényképezés közben világért sem hajlana és csak a szoborszerű helyzetben akarja magát látni. Népviseletünk így azután nem is annyira festői, mint inkább konstruktív, azaz építészeti szépségű; amit festőinek látunk benne, az valójában csak a színek ragyogása és harmóniája. A népi ruha építészeti elgondolású zárt formakör, mely népünk katonás megjelenéséhez így illik és mind a test, mind a lelki világát így juttatja érvényre. Önérzetes büszke mivoltát, daliásságát pedig még jobban aláhúzza határtalan pompaszeretete, amely miatt a nép anyagi erején felül költ ruhájára s a színek, anyagok és az arany-ezüst csillogásáért sok mindenről lemond.” Ősi keleti öröksége ez a magyarnak, melyet az elmúlt ezerszáz évben sem a nemesség, sem a falusi nép nem volt képes másra elcserélni. Elnyomás, szegénység, divat, politika, idegen környezet nem volt képes ősi tulajdonságait megsemmisíteni. (21. kép: Fiatal pár, Vajdácska, Zemplén megye. 22. kép: Fiatal pár, férfi ezüstpitykés, zsinórós mentében, Szolnok, Szolnok megye.)

Az egyes vidékek népviselete változott az évszázadok folyamán, de a legősibb magyar ruhadarabokat mindenki viselte a Duna-medencében. A betelepített szász, flamand, kun és sváb fajok, a beszivárgó románok és szlávok mind a magyar viseletformákba öltöztek. Úgy tűnik, hogy a Duna mentén ittléte óta a népviseletre a magyarság szabott törvényt, semmint hogy mástól kapott volna alapvető ötleteket. A magyar viselet és hímzés keleti emlékei ma is hódítanak a környező népek körében, akik meg vannak róla győződve, hogy az sajátjuk.

Egyes vidékek viseletének leírása helyett itt néhány ősi, a magyarság körében kedvelt, ruhadarab kerül bemutatásra.

A magyar nép egyik legősibb ruhadarabja a SZŰR. (23. kép: Cifraszűr, Bihar. 24. kép: Hortobágyi csikós cifraszűrben.) Ázsiai eredetű és többezeréves múltja van. Egy több mint 1500 éves perzsa kőreliefen is látható. Vállravetve viseli tulajdonosa, akárcsak a magyar férfiak. (25. kép: Egy méd férfi szűrben. Perzsa ábrázolás egy kőreliefen, Persepolis.) Szent István törvényei is megemlítik a gyapjúszövőket, illetve szűrtakácsokat. A magyar paraszt illetve pásztor legfontosabb ruhadarabja: felöltője, védelme a nap, szél és hideg ellen, éjszaka párnája és takarója. Ez díszruhája is, templomba, esküvőre csak szűrben illet menni. Az egész Kárpát-medencében viselték.

Szabása 12 egyenes téglalap alakú darabból áll. Anyaga birkaszőrből (rackajuh) vert sárgásfehér szűrposztó vagy abaposztó. A székelyek aba-köpenyegnek nevezik. Általában hímzéssel, piros vagy fekete rátéttel díszítik. A rátétes minták Belső-Ázsiára utalnak. (26. kép: Galléros szűr szabása előről és hátulról, Karcag, Nagykunság. 27. kép: Szűr szabásmintája. Kisújszállás, Szolnok megye, XX. század eleje.)

A földig érő SUBA szintén ősi, ázsiai eredetű ruhadarab. (28. kép: Férfi, hímzett templombajáró subában, Decs, Tolna megye. 29. kép: Bogyiszlói férfiak subában.) A British múzeumban régi ephtalita érmeken ugyanolyan subák láthatók mint a magyaroké. Nálunk férfiak és kisebb méretűt nők is hordanak, úgyszintén nemzetiségeink körében is elterjedt. Magyar falusi gazdaember nem lehet suba nélkül. Bármilyen drága, a házasulandó legénynek be kell szereznie. Egész életében büszkén viseli a tekintély e jelképét. Télen a szőrével befelé fordított suba a kocsinülő embert fagy, hó ellen védi, melegben jó kocsiülésnek. Nyáron kifordítva hűvösen tart. Pásztorok kunyhó, takaró és párnaként is használják.

A subát kizárólag magyar szűcsök készítik, melynek szabása és összeállítása körülményes. Alakja kiterítve körformájú, 7-12 birka bőréből készül, a gallérja is egy természetes állatbőrből van. A szűcsök hagyományos, gyönyörű hímzéssel díszítik a subát. (30. kép: Férfi-suba kiterített vázlata. Felső kép: ugyane suba vállhímzése, Gyula, Békés megye. 31. kép: Kecskeméti irhás suba szabása, alatta fekete birkabőrgallér.)

A KÖDMÖN is keleti örökségünk. (32. kép: Férfi ködmön háta. A felületet piros és zöld bőr rátét tagolja, a kerített mezőket hímzés tölti ki. 33. kép: Női ködmon háta. Díszítése irharátét és hímzés. Cigánd, Zemplén megye.) Egész Ázsiában viselik. A rackajuh, néha kecske szőrmés bőréből készítik. Magyarország egész területén minden rendű és rangú nő és férfi használta ezt a gazdagon hímzéssel vagy rátéttel díszített ujjas kabát félét. Kálmán király törvényileg tiltotta meg a papoknak a díszes ködmön viselését. De hiába, mert a papok sem tudtak lemondani szép örökségükről. Az évszázadok folyamán még többször is meg kellett nekik tiltani a ködmön viselését. Mátyás király 8000 darabot csináltatott serege számára. Végvári katonák menteként használták. A köznépnek, főleg az asszonyoknak kedvelt viselete mind a mai napig.

A SZOKMÁNY vastag szürke, barna vagy fekete posztóból készült zsinóros kabát. Szintén ázsiai eredetű és ma is használják mindenütt. Európában valószínüleg a magyarok terjesztették el. Nálunk főleg Erdélyben panyókára vetve, vagy ujjába bújva viselik. (34. kép: Székely szokmány. 35. kép: Szokmány kiterítve. Szék, Szolnok-Doboka megye, 1914.)

Az ING és GATYA ősi viseletét is Keletről hozta magával a magyarság. Egyenes téglalap alakú vászondarabokból készültek. A derékban erősen ráncolt gatya természetesen több szélből van. A kalotaszegi férfi ing még ma is ilyen egyenes szabású: eleje, háta és ujjai egy-egy négyszög alakú lapból készül. A honfoglalás korában bő, hosszú felső inget (imeg, felimeg, ümög, fersing, pendely, bikla) övvel a derékhoz szorítva viselhettek a nők. Erre került a XIII. században a ráncos szoknya. (36. kép: Egyenes szabású férfi ingek, Tárkány, Bihar, Kalotaszeg és Szék, Erdély. 37. kép: Mellé varrott és bevarrott ujjú női ingek, Palócföld, Bihar és Kalotaszeg. 38. kép: A bőgatya szabása. 39. kép: bőgatya /Csongrád/ és vászonnadrág /Szatmár/ szabása.)

A népi viselet fontos kiegészítői a kötény, fejdíszek, lábbeli (csizma, cipő, papucs) és ékszerek. (40. kép: Palóc főkötők és csizmák.)

Népünk ősi és egyben legszebb viseletét Kalotaszeg magyar népe őrizte meg. Erről Kós Károly így ír 1932-ben Kalotaszeg című könyvében:

“Kalotaszeg népének egészen eredeti szabású, formájú és anyagú férfi, asszony és gyermek ruhaviselete csudaszámba menő módon tartotta meg mai napig teljes gazdagságában ősi formáját, mellyel másfélezeresztendővel ezelőtt vándorútjára megindult... ez a viselet szabásában, konstrukciójában, és pedig úgy vonalbeli, mint színbeli kompozíciójában semmiféle európai - sőt ma már talán ázsiai - nép ruhaszabásához nem hasonlatos... A kalotaszegi népviselet egyes, lényeges darabjaiban, és talán öszszességében, amennyire azt ma ellenőrizni lehet, megegyezik középázsiai lovas nomád népek egykorú viseletével... A déloroszországi u.n. szittya-kőszobrok szűrje és pörge kalapja a mai szűr és pörge kalap mása. És szűrt nem visel, - a magyaron kívül, - a világ egyetlen népe sem. A hegyes orrú, puhaszárú csizma minden idők ázsiai lovas népének lábbelije volt, de középtengeri népek sohasem viselték. Éppen így a nyári férfiviselet bő vászon gatyáját és kurta ingét sem. A kalotaszegi női viselet legjellemzőbb darabját, a muszujt, vagy bagaziát pedig a világon ezenkívül csupán az Uralhegyek egyik török-fajta népének asszonyai viselték nemrégen még. A kalotaszegi magyarság gazdag népi ruhatárának egyetlen darabját, egyetlen díszítő formáját sem vette át az őt közvetlenül környező, vagy vele keverten együttlakó és sok száz esztendő óta állandóan érintkező román néptől, illetőleg a közéje telepített flandriai parasztoktól. Viszont az ő népviseletének több darabját, átalakítva, átvették a közötte és körülötte élő románok. A flandriaiak, elmagyarosodásukkal párhuzamosan átvették a kalotaszegi magyar viseletet is, a magukét egészen elhagyták. Szinte bizonyos, hogy a mai kalotaszegi magyar népviselet egykor egész Erdély, sőt talán Magyarország magyarságának is viselete volt.” (41. kép: Kalotaszegi férfi hímzett bőrmellényben, egyenes szabású ingben és gatyában. 42. kép: Kalotaszegi mennyasszony dulándlé-val a fején, fehér hímzett ingben, fehér ráncos szoknyában, hímzett bőrmellesben és díszes kötényben.)

Hálával tartozunk Kalotaszeg magyar népének, hogy ragaszkodik egyedülálló viseletük ősi hagyományaihoz, és megőrzött számunkra valamit a magyar régmúlt szépségéből.