Eleinte a lovat harci szekerek vontatására használták, aztán fokozatosan a lovasság is kialakult.

Az Európa nagy részét meghódító török sikereiket gyors és fegyelmezett lovasságaiknak köszönhették. Az európai harci lovak ezzel szemben rámásak és lassúak voltak, mivel a lovason kívül nem ritkán 225kg-nyi fegyvert és vértezetet is vinniük kellett.

A lőfegyverek megjelenésével a nehézfegyverzet feleslegessé vált, a lovasság jelege is megváltozott.

Három fő csoportja alakult ki. A dragonyosok nehéz, cob jellegű lovat használtak; a lándzsások, mivel feladatuk gyors támadások végrehajtásuk volt, könnyebb, gyorsabb lovat alkalmaztak; a húszárok szintén gyors lovon ültek.

A 19. Században a repeszgránátok és az automata fegyverek megjelenésével a lovasrohamok vesztettek jelentőségükből, de a lovat az első világháború végéig továbbra is nagyszámban használták a tüzérségnél és a csapatszállításnál.

Rengeteg lovat besoroztak köztük “hobbylovakat” is.

Nagyrészük nem tért vissza. S ha valaki inkább elpusztította lovát, mintsem, hogy elvigyék, árulónak bejegyezték.

Szerte a világon a hadsereg a lovakat jobbára már csak parádékon használják.