Vörösen hajnallik
2007.02.17. 12:04
Vörösen hajnallik hegyek lánca mögűl Világ fényesedik, sötétség rövidűl
Sötétség rövidűl, álmok elszállanak Napot megköszöntő hangok hallatszanak
Lelkes élet indúl sátrak sűrűjében Éles gondolat gyúl két testvér szívében
Két testvér szívében egy szándék születik Magát föláldozó gím nyomát követik
Vadra elindulnak deli, szép legények Gondolván, estére dúsan hazatérnek
Dúsan hazatérnek elejtett szarvassal Szívét keresztezett nyílvesszőhegy vassal
Hullámzó mezőkön, erdők tengerében Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben Hullámzó mezőkön, erdők tengerében Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben
Könnyű járásával lelkünket igézi Szólatlan szavakkal őseink idézi Könnyű járásával lelkünket igézi Szólatlan szavakkal őseink idézi
Látnak bölényt, őzet, erős gazdagságban Rókát kölykeivel, mézevőt odvában
Mézevőt odvában, szürkeárnyú farkast Végre észre vesznek Napagancsú szarvast
Cserkészik a gímet, várnak hosszú lesben Sebesen vágtatnak, szélnél sebesebben
Szélnél sebesebben, villámnál gyorsabban Közelebb kerülni mégsem tudnak jobban
Fáradó karukkal íjat feszítenek Szökkenő gímszarvas vezeti léptüket
Vezeti léptüket távoli országba Havas hegycsúcsokkal körülölelt tájra
Hullámzó mezőkön, erdők tengerében Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben Hullámzó mezőkön, erdők tengerében Űzzük jövőnk egyre fényben és sötétben
Könnyű járásával lelkünket igézi Szólatlan szavakkal őseink idézi Könnyű járásával lelkünket igézi
|