Vadló ha száguld a szélben
hullámzón lobog sörénye
patája hangosan dobban
felszabadult nyerítése

Patak ha zúdul a hegyről
ki fékezhetné folyását
tükrében napkorong csillan
ki törné meg ragyogását

Szemednek fénye ha izzik
elhamvaszt minden sötétet
fáradó lelkemnek mindíg
te nyújtasz jó menedéket

Örvénylő viharok dúlnak
hegyek közt, amerre járok
útak után nyugovást csak
ölelésedben találok

Karod óvó kosarában
enyhül bús szívem fájdalma
homlokom válladra hajtom
s hajtod homlokod vállamra