"Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös  rongyokba öltözködött. Ez a város börtönbe vetette, kiüldözte a hazából annak  legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban  közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk  megbocsátani (...) Katonáim, miután betakarították Isten áldását, fegyvert vettek
kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt, e hazában. Ezek a kezek nyitva állnak  testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell."