Koppány kupája
(folytatás)

Aztán jön a következő kép a balladában: aki 7 bárányt nem evett meg.

Most már ha nem vesszük észre, hogy a Bárány húsából élünk és ez magához a koponyához kötött szertartás, s a következő mondatokban kiderül, hogy az illető, akiről szó van, mélyen alszik, nincs magánál.

Mert aki 7 éjjel nem rejtőzött el és 7 éjjel nem aludt, s aki 77 éjjelig nem folytatja ezt a révülést, annak a szívében nem jelenik meg 7 ember bátorsága. Tehát koponya csárdában, vagy a koponyában vagyunk és kiderül, hogy az egész szertartás lényege a 7 ember erejében megmutatkozó bátorság. Ezt mondják el Koppányról, a koponyáról, aki bátor volt és hatalmas. Van egy olyan koponya-szertartás, ami a férfi, a vitézi ember útja, melyen a férfinak szívébe 7 ember bátorságát kell megszerezni, és közben végig a révülés útján jár.

Az Árpád-kori nevek vagy trón-nevek, vagy beszélő nevek, tehát Koppány neve nagyon fontos mondanivalót rejt. Ebben a világban, éppen a névben jelenik meg a viselőjével szervesen azonosan az, amit a viselője képvisel. Tehát ha nem járjuk végig ezt a koponya történetet, akkor nem lesz tisztán érthető, hogy Koppány szenvedéstörténete miért éppen a Koponya-hegyre vezet majd vissza bennünket. És ha ez a szent Istváni fordulat lényege, ami nem abban mutatkozik meg, hogy jön néhány nyugati szerzetes, akiknek kezében van egy Ószövetségi könyv és a Kárpát-medence lakosságát megtanítják a kereszténységre. Nem ettől fordulat a szent Istváni fordulat, hanem attól, hogy a szertartás-renden belül áll be változás. Ez a szertartás-rend pedig egészen Álmos fejedelemtől Koppány vezérig egy azonos ívet mutat. Ki lehet mutatni azt, hogy a vallásos életben nincs változás, viszont Koppány vezér és Szent István között történik valami, és innentől ez a nagy kérdés!

Ha a saját honfoglalás-kori műveltségünk leletanyagával nem szembesülünk, akkor bárki azt mondhat nekünk, amit akar. Ezek vallásos emlékek nem az Uralból, nem Indiából, hanem a Kárpát-medencéből származnak, és a honfoglalás-kori leletanyaghoz tartoznak. Foglalkozni kell azzal, hogy Koppány útján mit jelent a koponya, és a koponya-szertartás. Nincs olyan vallásos megállapításunk, vagy hivatkozási alapunk, amivel indokolni lehetne a fejtető megnyitását. És innentől kezdve az a feladatunk, hogy próbáljunk ennek utánajárni. Az a legfontosabb dolog, hogy megértsük mi történt ezer esztendővel ezelőtt, amikor Koppány vezért megvádolták egy vallásos gyakorlat megdöntésével.

A lékelt koponyák előfordulnak gazdag és szegény sírokban is, ez pedig azt jelenti, hogy társadalmi helyzettől függetlenül, a magyarság minden rétegében jelen volt ez a szertartás, ráadásul egy érdekes leletanyaggal is rendelkezünk. Egy női sírból, Bashalomról került elő, egy lovas, női temetkezés mellékleteként egy trepanáló kés. Nyilvánvaló módon ez a kés nem azért került oda, hogy az illető mellé odategyék bizonyítandó a személyi azonosságát vagy cégérjelzését, hogy ő volt a trepanáló, hanem itt ténylegesen egy olyan értékről és tudásról van szó, amit ebből a világból a túlsó világba is átvittek elődeink, mert a halott mellé csak az értékeit tették. Ezek az értékek pedig nem merültek ki a különféle személyes tulajdonságok megjelölésében.

Tehát nagyon lényeges ez a jelenség, és hogy ma nem tudunk róla sokat, az annak is köszönhető, mert ez ténylegesen kiveszett a gyakorlatból és nem öröklődött tovább, tehát egy kihalt vallásos ágazattal kell számolnunk. Ez azonban nem azért halt ki, mert eltiltották. Gondoljunk arra, mikor elindult Szent Istvánnal a Szent Korona misztériuma, vagyis a vallása, akkor a középkorban úgy tartották, hogy mindenki a Szent Koronában üdvözül. Ez alapvető kultúrtörténeti tény.

Amikor III. András királyunk koronázását meg akarták akadályozni, onnan értesültünk erről, hogy egy oklevélben András elmondja, hogy bizonyos megátalkodott gonosztevők meg akarták akadályozni koronázásunkat. Ez tehát nem III. Andrásnak volt személyesen baj, hanem ezzel a nemzet elől az üdvözülés lehetőségét is elzárták. A Szent Koronát élő Krisztusnak nevezik mind a mai napig. A Szent Korona felső részén, a keresztpánton olyan szentekkel találkozunk, akik kapuban állnak. Tehát innentől kezdve nem kell a koponyákon kaput nyitni, mert a Szent Korona üdvözülési rendje szerint nyitva vannak az egek kapui.

A szertartásnak van még egy nagyon érdekes vonulata, a jelképes trepanációk. Ez azt jelenti, hogy nemcsak léket ütnek, hanem számtalan olyan véset és karcolat van a koponyán, ami úgy keletkezett, hogy csak a fejbort vágták fel és az alatta levő csontrétegbe véstek bele jelet, szimbólumot. Ez a kétféle szertartás mutatható ki, az egyik a látványos, amikor van egy lyuk a koponya tetején, a másik, ami nem látszik, vannak apró hegek, amelyek a csontozaton vannak rajta. A jelképes trepanációból ezerszámra maradtak fenn leletek. Mit jelenthet ez a jel bevésés? Lehet érzékelni, hogy itt azonosították az embereket egy jellel. Árpád egyik fiát úgy hívták, hogy Jelek - beszélő név. Van egy Tor-ágazat, ami egyértelműen a koponyában végződik - Koppány, és a másik ágban ott van Jelek. Van egy fejedelmünk, akinek neve Falicsi, róla bizánci forrás, Bíborban született Konstantin emlékezik meg, valójában nem tudjuk hogyan hangzott a neve, valószínű nem úgy, hogy Falicsi és nem úgy, hogy Fajsz. Ami megmaradt ebből a névből F L S, az F egyik váltója a P, és máris megjelenik előttünk a P L S, Pilis, és hol van a Pilis, a koponyán, és ez a sokfajta tudás Koppányban világlik fel utoljára. A Turul nemzetségben őrzött beavatási titkos tudás utolsó nagy letéteményese Koppány. Benne őrződik és rögzül mindaz, amit erről tudnunk kell.

Jelenünkben pedig az emberiség fennmaradása a tét. Akkor, amikor elérkeztünk a génmanipuláció idejébe, válik kérdéssé, hogy milyen egy ember koponyája, mert mostanság az ember meghamisítása vette kezdetét.

Éppen ma jelentette az egyik tudományos híradás, hogy megtalálták azt a gént, ami a nőkben az anyaság ösztönének kódját őrzi. Ezt a gént a férfiban találták meg. Gondoljunk a szentírásra, miből vétetett a nő? Bármily különös, az anyai ösztön a férfi genetikai kódállományában van elrejtve. Ha ehhez hozzányúlnak, ezt szétbombázzák, holnap már sem férfi, sem no nem lesz majd. Lesz helyettünk hímnemű és nőnemű állat, mert nem fogja tudni azt, hogy mire született a világra, és nem fogja tudni, hogy az utódokat hogyan kell gondozni. Most minden erő arra irányul, hogy az embert, az emberiséget manipulálják, és a manipuláción keresztül eltüntessék. Ez nagyon sokáig csak egyfajta degenerációban mutatkozik meg. Csak meg kell nézni ma egy katonai sorozó bizottság elé járuló ifjúságot. Itt élünk és húsbavágó kérdésekről van szó, és ha a saját kultúránk, műveltségünk üzenetét nem értjük meg, akkor mit akarunk ebben a világban tovább örökíteni? Akkor nincs mit tovább örökítenünk. Mi az, ami továbbmegy belőlünk ebből a műveltségből?

Éppen ezért kell odafigyelni, hogy Koppány vezér halálának ezer éves évfordulója volt 1998-ban. Koppány nem azért fontos, mert ő állt Szent Istvánnal szemben, és nem azért, mert ő volt a puszták vezére - sajnos hallani lehet ilyen sületlen kifejezéseket - Somogyban sosem volt puszta. Kupa várának északi határait a Balaton mosta még a múlt században is. Kicsit odébb pedig lankás hegyeket lehet látni.

Észre kell vennünk, hogy már elkészítették nekünk a kis ketreceket: Szent István, a római katolikus, a jövő embere, Koppány pedig az a szerencsétlen, maradi, pusztai lázadó. Észre kell vennünk, ha bármelyik ketrecbe belemegyünk, végünk van. Nyilvánvaló az is, hogy Koppány és Szent István között ellentétek voltak. Az emberi vonulatban ténylegesen egy vérdráma mutatható ki, mert a fő vád Koppány ellen: vérfertőző házasságban akarja Saroltot. A kupa-koponyából vért szoktak inni, ráadásul a koponya egyfajta tudás záloga. De ha emberségről példát akarunk venni, akkor Koppányt a koponyán keresztül kell megértenünk. Ő nem azért volt nagy ember, mert most a lázadás mintaképe, hanem azért volt nagy, mert az embersége maradandó. Olyan, mint a koponyánk, ha meg is halunk lehet tudni róla, hogy nem állatok, hanem emberek voltunk, mert maradt valami. A személyes öltözet lehullik, de megmarad az a nagy titok, amivel a középkori festészetben és templomépítészetben gyakran szembesítenek. Vannak Magyarországon olyan templombejáratok, kapuk, melyek koponyában végződnek. Ez pedig a koponya-kapu és nem a koponya-szertartás. Ez nem misztifikáció, mert ha a Kárpát-medencében egy kapu fölé koponya kerül, az jelent valamit, egy bejáratot, a halál kapuját jelenti, amikor az ember belép a templomba. Az a jelentése számunkra, hogyha alapszinten nem válok Emberré, akkor ne menjek be a templomba, ha nem őrzöm magamban azt, ami emberré nemesít.

Nagyon oda kell figyelni a koponya-szertartásra, mert ezek a szertartások mágikus, óvó célzatú szertartások voltak, és éppen az embernek emberi tulajdonságait védelmezték. Ott pecsételték meg azokat a koponyákat ezekkel a jelekkel és vésetekkel, ahol leginkább önmagunk vagyunk. És leginkább önmagunk a fejünkben vagyunk.

De mi lesz a szellemiséggel? A lélekkel nincs gondunk, a lélek, tudjuk a nyak és a derék közötti részen helyezkedik el, onnan hozza az üzeneteket felénk, és ha butaságot csinálunk, azért szorul el a torkunk. S amikor elszorul a torkunk, szennyeződik az észjárásunk, és ha túlszennyeződik, akkor elbutulunk és becsontosodunk, s akkor vágnak egy lyukat a fejünkbe. Mindez persze jelképes, de ez az a szintje a magyar műveltségnek, ami ténylegesen arról a vallásról beszél, amiről azt mondják, az Emberfiának vallása, az első Ember vallása. Az első Emberből a koponya marad meg, ezért vállalja a Fiú, hogy a Koponyák-hegyére megy. Tehát kötődik ez a minőség. Amikor az ember teremtése folyik és alakítják a formáját, akkor a koponya készül el először, mert a teremtés a szellemi szférából, a lelki szférán át az anyagi szféráig jut el. Amikor megmaradt a koponya - és Koppánynál ez nagyon hangsúlyos, hiszen halálakor a koponyája hullik le, - abban van az üzenet, ami elsősorban egy észjárásra, egy mentalitásra vonatkozik. Ezt pedig most manipulálják azért, hogy ne tudjuk, hogy mi indul Szent Istvánnal és soha ne tudjuk meg, mi az, aminek meg kell maradnia Koppányból. Annak kell megmaradnia, ami a koponyában lakik, a szellemiségnek, ez pedig illékony, képlékeny, láthatatlan. Egy létfontosságú tudást jelent, de ez a tudás már nem jelenik meg a lelki cselekvés szintjén direktben, a testi síkon pedig észre sem vehető. Ezért nehéz a Koppány-kérdést megérteni.

Térjünk vissza a jelképes trepanációkra és bevésésekre. Majdnem minden egyes vitéznek, harcosnak és nőnek jelképesen trepanálták a koponyáját. Vajon az archaikus népi imádságokban miért mondták azt, hogy valami le van pecsételve?

Szent igével igézi,
Arany gyűrűvel pecsétli.

Ezt magára Jézusra vonatkoztatják. Olyan kereszténység, ahol a szent igével való igézést még érthetjük, mert kezdetben vala az Ige, és az Emberfia arról volt nevezetes, hogy beszélt és hirdette az Igét. Azt is tudjuk, hogy az Igével teremtették a világot, de vajon miért kell az arany gyűrűvel valamit lepecsételni, és hol pecsételnek le minket? Mert ez a magyarság igazi imarendje, az első archaikus imákat pedig Erdélyi Zsuzsanna éppen Koppány földjéről gyűjtötte.

Ezek a vésések egy meghatározott alakzatban mutatkoznak. Vagy kör alakúak, mintha egy kör alakú köves gyűrűvel nyomtak volna a koponyára valamit, vagy tojásdad alakúak. Ez egy keresztelési szertartás, az igazi név került ide. Hol hordják azok majd az igazi nevüket, akik megérik azt a bizonyos időszakot? A homlokukon vannak megpecsételve. Itt ténylegesen az igazi kereszténység nyomvonalán haladunk, ráadásul a néphagyomány a legkövetkezetesebb határozottsággal kimondja, hogy a nevet az újszülött azután kapja meg, hogy a koponyába hét rovásjelet bevésték.

A népmesei hagyományban például egy keresztelő szertartás kezdődik, amikor megszületik a várva várt hős, aki mindig a Fiú. Minden magyar népmesében az Atya az örök király, maga a Teremtő a Fényhon, a Fényország királya és küldi el a fiait, mert a Fiú szenvedése nem ér véget. A teremtés és a megváltás állandóan úton van a saját vonatkozási rendszerében.

Például az egyik népmesében, ami Karcsáról származik, pontosan elmondják, hogy milyen szertartás történik a kisfiúval. A király fiának bölcsőjét körülállják a jósok, a tudósok, a táltosok és tanakodnak, hogy mi legyen a gyermek neve. Odalép a bölcsőhöz a legidősebb táltos, és egy késsel a fiú koponyájába írja a nevét. Hét rovást vés a koponyára, és azt mondja, ezt a fiút mostantól Csillagok irányítójának, világ kormányzójának kell nevezni, ez az ő neve. Tehát ez valóban keresztelő szertartás. A titkos jel, amit az ember tényleg csak a fejében, a szellemiségében visel, az utolsó azonosító jel, hogy kik és mik vagyunk.

A koponya szertartása egyfelől egy lékelési műveletből áll, sokszor azon a részen, ami alatt éppen a tobozmirigy található. Tudjuk, hogy ez az egyik legtitokzatosabb szervünk, de például az indiai hagyomány ezt a koponya tetőn található részt, amit egy dudorral jelölnek, Brahma istenség kapujának nevezi és ha ezt megnyitják, akkor a kultúrtörténeti párhuzamok alapján lehet tudni, hogy ez az a pont, ahol az ember közvetlenül a Teremtő irányába tud kiszállni. Maga a Teremtő a cél, ez a Teremtő kapuja, ha megnyitjuk ezt a területet, akkor egy olyan kaput nyitunk meg, ami által az állandóan végbemenő teremtés folyamatába bekapcsolódunk.

Ha a mag népe ezt a Teremtői energiát ismeri, mert tudjuk, hol lakik a Teremtő, követni is tudjuk ezt az utat, amely egyetlen irányba húz bennünket.

Ez az út abban a pillanatban, ahogy felfedezzük, hogy itt a koponyának szerepe van, továbbmegy az ősvallás útján, ami nem áll meg Szent Istvánnál, mert ez az út hozzátartozik az úgynevezett fejbenézési jelenethez. Az Árpád- és Anjou-kori templomokban, ahol Szent László király életútját megörökítik, az egyik legfontosabb állomás a fejbenézés jelenete.

Vallásunkban és kultúránkban alapvető tételként jelenik meg a fejbenézés. Ez az a pillanat, amikor a leány vagy asszony a hős fölébe hajol és belenéz a fejébe.

Sajnos a néprajzkutatás és történészeink úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy itt tetvészkedésről van szó. De mondják meg, hogy egy tetvészkedést, miért Szent Lászlóval és Szűz Máriával ábrázolnak, és ezek a képek miért templomok falain láthatók?

A kutatásban eljutnak egy darabig, hogy milyen ősi ez a jelenettípus, egészen Ázsiáig, és az emberiség eszmélésének hajnaláig egy bizonyos kultúrában vissza lehet követni. A fejbenézés akkor válik valósággá, ha lyuk van a fejemen, és valaki belenéz.