Aba Sámuel a kazároktól leszakadt, a magyarokhoz csatlakozó kabarok törzsfője gyermek és ifjúkorát minden bizonnyal a Mátra vidéki szállásterületen töltötte. István nővérét vette feleségül, így a király sógora, majd nádora lett, a keresztény vallást követte. Vallási kérdésekben azonban gyökeresen más utat követett, mint a vakbuzgó keresztény hírében álló elődje Orseolo Péter, az elűzött király. Ez is oka lehet annak, hogy az éppen csak megkeresztelkedett magyar főurak trónra segítették.

Rövid uralkodása ellenére Aba Sámuel egyike a legvitatottabb királyainknak. Egyes források szerint csupán egy fõúri csoport vezetõje, mások a lázadó vezérek utódjának vélik. Népi uralkodónak is ábrázolták, aki az elõkelõk helyett parasztokkal vette körbe magát, velük lovagolt, társalgott.
A történelmi kutatások bebizonyították, hogy nem volt németellenes nemzeti király hiszen szláv és német bizalmasai voltak. A keresztény valláshoz való hitét a sári (Abasár) monostor bizonyítja. Népi uralkodónak való feltüntetését arra a krónikás hagyományra építették, hogy a király ellen fellázadt urak közül ötvenet kivégeztetett, ugyanakkor a közrendûeket nem bántotta. Uralkodása alatt püspökeivel szorosan együtt mûködött. III. Henrik 1044-ben betört az országba.
A döntõ harcot Ménfõnél vívták, Aba csatát vesztett, majd üldözõi elfogták és megölték. Monostorában, Sáron van eltemetve. Késõbbi krónikás leírás szerint, mikor ideiglenes nyughelyén, sírját felnyitották, ruháit és szemfedelét épen találták és sebei begyógyultak.