Farsang
2007.09.21. 10:44
Farsang
A bálteremnek lágymeleg zenéje Kiszûrõdik az ablakon az éjbe, Ott bent, a fényes, hangos bálteremben Arcot rózsássá jókedv pírja fest S míg bennem sápadt rémek árnya rebben, Új táncot jár a boldog Budapest.
És tombol a tánc és angol módra lejtik, A sok magyar gyászt boldogan felejtik, Elernyedt lelkû ifja karján Nem "honleány" a fiatal lány, Csak vágyra nyíló hervatag virág,- Sugárzó vágyak édes melegén Hitvánnyá vedlik a magyar legény és mit neki a bús magyar világ!
Itt kint az éjben téli szél süvölt, Sirály sikongat, farkashang üvölt, Itt kinn az éjbenAblakot rázva, Jajszót szaporázva Egy vádló kérdés sír a szélben: Mi van Erdélyben? Hahó, legények, lányok, Ti boldog cifra párok S ti mulatók mindannyian Ti nem tudjátok, Erdélyben mi van?
Itt kinn az éjban Keletrõl szálló sóhaj sír a szélben: Valaki - hallod? - fölsikolt, Mondd, nem tudod, ki volt? Halld: férfihörgés, - haldokló hörög, Halld: ostor pattog, rabbilincs csörög, - Ez gyermeksírás, - ez most nõi hang, - Hogy kéjeleg s jaj, - hallod? - hogy hörög Az átkozott bitang! Hahó, legények, lányok, Ti boldog cifra párok S ti mulatók mindannyian: Ti nem tudjátok még a nóta búsát, nem hallottátok, Erdélyben mi újság, Nem kérditek, hogy Erdélyben mi van? Táncoljatok hát, - csak táncoljatok! Pokol parázsán égõ talpatok Idegen kedvû muzsikás ütemre, Vadul tiporjon zokogó szívemre, S mindenre, ami szent bánat nekem És ott sikolt a végeken.. Táncoljatok csak, - hajrá víg zsivaj! Oly szép az élet s nincs itt semmi baj, - Csak épp a magyar fájdalom Árnyéka leng a függönyös falon S minden szögletbõl kimered Mint megsápasztó lelkiismeret S minden lépésre sírva nyöszörög A fényes parkett rései között...
Csak táncolj, vígadj, csonka ország! Óh boldogok, kik elfelejtik Szegény hazájuk árva sorsát És könnyû szívvel meg se sejtik: Bál éjszakáján Sátán muzsikáján A nemzet lelkét hogy tapossák Halálos kínnal meggyötörve A rég megásott sírgödörbe...
Fegyverre! Magyarország katonái, Tudtok-e még talpra állni? Tudnotok kell: ûz az átok, Tudnotok kell: nincs hazátok, Most riadjon harsonátok: Most nem másért, most magunkért, Õs földünkért, õs falunkért Fegyverre, magyarok!
Lenni kell most, vagy nem lenni, Vár a minden, vagy a semmi; Itt vijjog a végzet rajtunk, Azt kérdezi, van-e kardunk,Élünk-e még, vagy meghaltunk; Most nem másért, most magunkért, Õs földünkért, õs falunkért Fegyverre, magyarok!
Sikoltoz a Tátra alja, Szívembe csap Erdély jajja. Én rab hazám, rab testvérem, Megváltlak én, ha kell, véren, Isten engem úgy segéljen! Most nem másért, most magunkért, Õs földünkért, õs falunkért Fegyverre, magyarok!
Másokért már hullt a vérünk, Most már végre észretérünk: Magunk írjuk magunk sorsát, Egy a föld itt s egy az ország, - Ezeréves Magyarország! Most nem másért, most magunkért, Õs földünkért, õs falunkért Fegyverre, magyarok!
|