Egy negyedszázadon keresztül minálunk minden Ady Endrét készítette elő. A magyar kapitalizmus kifejlődött, de nem múlt el a magyar feudalizmus, a független magyar állam név szerint 1867 óta megvolt, de az ország mégis félgyarmati helyzetben függött Ausztriától. A társadalmi problémák falun és városban kiéleződtek, és ha elmaradottan is, felnőtt a magyar munkásmozgalom. Egyszerre volt szükség egy indulatos polgártudatra a földesurak ellen és egy indulatos proletártudatra a polgárok ellen. Az irodalomban Reviczky óta tartott az erjedés állapota, fiatal nemzedékek keresték az újat, a korszerűt, s velük szemben a maradiság, az epigonizmus, az álszemérem egyre szervezettebben védekezett. Czóbel Minka és Szilágyi Géza már felfedezi a francia dekadensekben az ösztönző erőt. Bródy Sándor-ral már megszólal az új igényű próza és a harcos publicisztika. Érlelődőfélben volt az irodalom, és várta lángelméjét, aki kimondja a merőben újat, de úgy, hogy magába olvassza az örökséget is, aki példakép és vezéralak lehet. A feltételek tehát kedveztek Adynak, de Ady kellett hozzá, hogy beteljesítse a szükségszerűt. És 1906 februárjában megjelenik egy Új versek című könyv, amellyel megszületett a modern magyar irodalom.

Ady Endre világviszonylatban is a XX. század egyik legnagyobb költője, Petőfi óta a következő új főszereplő, akinek jelentőségéhez egészen József Attila fellépéséig senki sem fogható.

Amikor huszonkilenc éves korában az Új versekkel az irodalom és az irodalmi harcok kellős közepére kerül, már hosszú út áll mögötte. Szegény sorsú. de nagy történelmi múltú, szilágysági kisnemesi család sarja. Diákkorától fogva versel. Érettségi után jogásznak indul, de hamar elcsábítja az újságírás. Debrecenben hírlapíró, itt jelenik meg első verseskönyve, amelyen még erősen érződik Reviczky hatása, és amelyhez az ifjúság körében népszerű Ábrányi Emiltől kér előszót. Debrecenből kerül Nagyváradra újságírónak. Ez a város döntő élményeket ad. Gyorsan fejlődő polgárváros, amelynek izgatott értelmisége nem is Budapest vagy Bécs, hanem Párizs felé tekint. Ott érlelődik az új magyar irodalom. Művelt írókkal, költőkkel, újságírókkal barátkozik össze, köztük Bíró Lajossal, az új magyar novellairodalom egyik legkitűnőbb művészével, aki mindhalálig az egyik legjobb barátja marad. Ezeknek a körében ismeri meg a polgári radikalizmus eszméit, de a divatos filozófusokat -Schopenhauert, Nietzsché-t -is, itt találkozik előbb Marx nevével, majd műveivel. Ebben a nagyváradi körben érik nagy politikai publicistává. Ady ugyanis költői nagysága mellett a magyar politikai újságírásnak a legnagyobb alakja, és már eszmében-stílusban teljesen kiérett publicista, amikor költőként megtalálja a saját hangját. Nagyváradon jelenik meg második verseskönyve, amelynek néhány darabja majd bele fog kerülni az Új versek kötetébe is. És itt találkozik Lédával, a nagy szerelemmel. A művelt, szenvedélyes nagypolgári asszony közvetíti Adyhoz a modem francia költőket, ő bírja rá szerelmét, hogy franciául tanuljon, majd együtt utaznak Párizsba. Csaknem egy évet töltenek ott és a Riviérán. Franciaországban születik az Új versek nagy része.

Ady az elmaradott vidékről és a sok mindenben még falusias Debrecenből került Nagyváradra. Nagyvárad a számára a város élményét adta. De onnét egyenesen Párizsba került, és csak Párizs után Budapestre. Budapest pedig elmaradott vidék volt Párizs után. De itt lett az új magyar irodalom vezére. Az újat akaró költők, kritikusok azonnal felismerték benne a kor végre porondra lépő, nagy alakját. Ady léte indokolta a Nyugat megindítását, ahol az ő körébe csoportosulhatott mindenki, aki újat akart. De az első lépést itt is Nagyvárad tette. 1908-ban Nagyváradon jelent meg A Holnap című antológia, amelyben Ady mellett az új hangú költők egész sora jelentkezett, köztük Babits Mihály, Balázs Béla, Juhász Gyula, és még a halkabb szavúak között is olyanok, mint Emőd Tamás és Dutka Ákos, Miklós Jutka. A Holnap volt az első lépés a Nyugat felé. A Nyugatot Ignotus teremtette meg, ő volt a vezér-kritikus, és Osvát Ernő a szerkesztő. A munkatársak törzse A Holnap gárdája, de azonnal ott volt már Móricz Zsigmond, nemsokára Kosztolányi, Karinthy és Füst Milán, majd Tóth Árpád. Az 1840-es évek óta nem volt még ilyen nagyszerű magyar költő-író együttes. Ezek világnézetileg nem voltak azonos nevezőn, de összekötötte őket a harc a régi, az akadémikus, az epigonizmus ellen. Adyt a haladás útján kevesen tudták követni. Legközelebb talán Móricz Zsigmond állt hozzá, és a maga halk hangvételével, de törhetetlen előrenézésével Juhász Gyula. A többieket inkább a polgári radikális jelzővel lehetne jellemezni, míg Ady hamarosan túllépett a polgári szempontokon. Azaz pontosabban: Ady költészete (és publicisztikája) polgári radikális, sőt polgári forradalmi a jelenlevő feudális hagyatékkal szemben, de hamarosan már szocialista forradalmi a polgári ellen. És ezt fejezte ki harcos politikai költészetében.

Saját bevallása szerint nem érdekelte egyéb, mint "politika és szerelem". Szerelmi költészete szakítás minden hagyománnyal. Hatottak rá a világirodalom szimbolista dekadensei, de túllépett rajtuk: az álszemérem nélküli szenvedélyes szerelem új hangú dalnoka lett. Úgy egy évtizedig Léda volt az ihletője, majd más asszonyok, végül végső éveinek nagy szerelmi élménye: a felesége.

Szerelmi költészet szenvedélyes őszintesége, politikai kiállás a hivatalos szenteskedés ellen. És az is politika, amikor hírül adja vallásos gyötrődéseit. Van egy mélységes, protestáns hagyományokon alapuló istenélménye, de úgy, hogy antiklerikális minden vallással szemben.

Ady úgy forradalmár, hogy hozza magával a nagy nemzeti hagyományokat, amelyek ellen szakadatlanul harcol. Mint öntudatos kisnemes átkozza el a nemesi örökséget. A protestáns prédikátorokban, a kurucokban, Csokonaiban, Vajda Jánosban tudja a saját elődeit. Indulatosan átélt magyarságtudattal áll ki a nacionalizmus ellen. És mindezt merőben új verseléssel.

A magyar vers a városiasodás óta kereste a maga új hangját, a versek ritmikája Kiss Józseftől kezdve újhodik meg: hangsúly és időmérték -amely egy évszázadig élesen vált el egymástól -kezd közeledni és egymásra hatni. Az ugrás azután megint csak Adyval következik be. Az ő költeményei óta másmilyen a magyar vers skandálása, mint azelőtt, közelebb került a természetes lélegzetvételtől meghatározott szövegmondáshoz. S ehhez nyelvezetében egybeötvöződik a biblikusan ódon, a szárnyalóan romantikus és a legnapibb modern. Erre a dúsgazdag nyelvezetre a kor szecessziójának stílromantikája is hatott. Kifejezésmódját pedig befolyásolta a szimbolizmus. Ady szimbolizmusa nem a dolgok megismerhetetlenségének hitvallása, mint oly sok szimbolistánál, hanem éppen ellenkezőleg: jelképeket keres ahhoz, hogy egyetlen fordulattal fejezze ki az eddig fel nem ismert jelenségeket: a "magyar ugar"-t, a "disznófejű nagyúr"-at. Adyt szimbólumaiért sokáig érthetetlennek vádolták. De minden igazi újat hozót érthetetlenséggel vádolnak. Az igazán eredeti költői képgazdagsághoz idő kell, míg közérthetővé válik. (Az Adyval körülbelül egy időben induló Bartókot és Csontváryt ugyanúgy nem értette a kortársak jó része.)

Ady körül elkeseredett harcok folytak haláláig, és még sokáig halála után is. Fiatalon halt meg, negyvenkét éves korában.
És az irodalomtörténet azóta már egyértelműen tudja, hogy vele kezdődik minálunk a XX. század. Ma már lassanként világszerte is tudják, hogy ez a magyar költő a korszak fontos és halhatatlan nagyjai közé tartozik.