Szabadon, mégis kolostorban
Szárnyalón, mégis térdig porban
Könnyedén, mégis súlyos kőként
Elsőként, mégis utolsóként

Fehérben, fedve szürke kosszal
Reményben, verve fájdalommal
Rohanva, mégis helyben állva
Repülve, mégsem, mégsem szállva

Ragyogón, mégsem láthatóan
Örökké, mégis meghalóan
Felállva, mégis meghajolva
Ölelve, mégsem hozzád bújva

Hangosan, mégsem hallhatóan
Üvöltve, mégis hallgatóan
Napfényben, mégis bőrig ázva
Melegben, mégis nagyon fázva

Egészben, mégis darabokban
Máglyában, mégis megfagyottan
Mosollyal, mégis belül sírva
Egyedül, Istent mégsem hívva

…

Egyedül, Istent mégis hívva
Egyedül, Istent hívva ríva
Egyedül, mégsem magányosan
Ölelve, egybe forradóan

Szomorún, mégis mosolyogva
Csendesen, mégis dalt dalolva
Fájóan, mégis jó reménnyel
Sötétben, mégis telve fénnyel

Meghalón, mégis örök létben
Sárosan, mégis szép fehérben
Hajolva, mégis egyenesen
Közösen, többé nem kevesen

Viharban, mégis kitartóan
Hazában, otthon maradóan
Tépetten, mégis büszkeséggel
Kétkedőn, mégis reménységgel

Szavakkal, szívből feltörővel
Fohásszal, égbe emelővel
Énekkel, dallal messze szállva
Ráfeküdve a szivárványra

2004.