Nemzeti jelképünk: az Árpád-sávos lobogó

A fennmaradt források szerint az Árpád-házi uralkodók (1000-1301) a XI. században már használták a piros-fehér sávos lobogót. Feltehetően a zászló, amelynek piros színe a hatalom gyakorlóit, a fehér pedig az alattvalókat jelképezte Álmos nagyfejedelem (IX. sz.) törzsszövetségében. A szövetség tagjai: Álmos, Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm voltak. A kutatók szerint a négy fehér és négy piros sáv e nyolc fejedelem és törzseik szövetségét jelöli. (Feltéve, hogy Kürt és Gyarmat két törzs volt). I. Szent István (1000-1038) vert pénzein már feltűnik egy sávozott zászló a "királyi lándzsa" (lancea regis) felirattal. A XIII. századi Képes Krónikában III. Béla (1172-1196) király ábrázolásában királyi jelvényként figyelhető meg a sávos zászló. A sávok száma koronként és uralkodónként változhatott ugyan, de a XVI. sz.-ra már jellemző a négy-négy sáv a zászlóban. A négy ezüst vagy fehér sáv a négy nagy folyót (Duna, Tisza, Dráva, Száva) jelképezi. Ez után jelent meg és terjedt el a trikolor, a piros-fehér-zöld, amelyben a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelenti, amely egészen napjainkig nemzeti zászlónk. A XIX.-XX:- századra elsősorban katonai és az ezer éves magyar hagyományt megtestesítő zászló lett az Árpád-sávos lobogó, amelyet mindig 4 piros és 4 fehér vagy ezüst sáv alkot. (A nyilasok zászlaja egyébként 5 piros és 4 fehér sáv volt a nyilaskereszttel, illetve a nagy H betűvel.) Az Árpád-sávos zászló amellett, hogy történeti jelkép, a turulhoz hasonlóan ma is szerepel pl. a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében, a hadsereg zászlói közt. 2006-ban Magyarországon az Árpád-sávos lobogó jelenlétében tesz esküt a köztársaságra a miniszterelnök.