Koppány kupája
(folytatás)

Itt Szent László párharcát örökítik meg a kunnal, aki elrabolt egy lányt. Bizonyos elemek, melyek a történet teljes füzérében megvannak, itt kimaradnak, de nem maradhat el a fejbenézés. Ha előzmények és utólagos állomáshelyek le is maradhatnak, a párharc és a fejbenézés soha nem maradhat le. Hol van az a katolikus vallás, ahol lovagi párviadal, majd a fejbenézés kerül a keresztény liturgia részeként a templomba? A székelyderzsi jelenet azért nagyon tanulságos, mert itt lehet látni, hogy a fejbenézés nem tetvészkedés, hanem tényleg belenéz a vitéz fejébe az a nő, akit kiszabadított, és amikor a vitéz fölé emelkedik, kiderül, hogy abban a kislányban az örök Szűz Máriát szabadították ki. A vitéz pedig az ölébe hajtja a fejét, s a fejbenézéssel egy örvénylő mozgás indul el.

Ha pedig a lány tényleg Boldogasszony, akkor az ölén keresztül a hős a saját teremtése pillanatába tud visszautazni, vagyis addig a pillanatig, amikor az univerzumban való léte elindult. Ezt reinkarnációnak nevezik, visszamegy oda, az Örök Anya ölébe, s így magának a világmindenségnek születése forrásáig jut vissza. Ez persze nem olyan dolog, mint mikor az ember fáradtan egy kedves lány ölébe hajtja a fejét, s kap egy kis simogatást.

Ha megnézzük Szent László arcát, lehet látni, hogy itt szenvedésről van szó, mert ha visszamegyünk létezésünk kezdetéig, és a fejünkön támadt lyukon keresztül valaki így néz be, egészen biztos, hogy valamit keres ott. Van ott valami, amiről a hős nem is tud, mert nem az életében felfakadt tulajdonságok megtalálását kell megcélozni, hanem ahogyan a nemzetségek világában adták tovább a tudást, a tapasztalatot, s a bajt és az átkot is hetedíziglen. Tehát hetedíziglen tartott, ha valamelyik ősünk elkövetett egy bűnt, az 7 generáción keresztül tudott kitisztulni.

Ha valaki állatokat tenyészt, az tudja, hogy amíg a faj esetleg egy rossz keveredés után kitisztul, az 7 generáción keresztül tart. Erre mondják, hogy az apa eszi az egrest, és a fia foga vásik belé. És sajnos itt tart ma a nemzetünk, mert az apák gyűjtögettek és harácsoltak, és a fiúk most nem tudják, hogy hogyan kellene boldogulni.

Tudnunk kell, hogy a Kárpát-medencében az Árpád-, és az Anjou-korban királyi jóváhagyás nélkül templomot nemcsak építeni, de még kimeszelni sem lehetett. Tehát ezek nem eldugott jelenetek, ahol a pogányság tovább élt, hanem Árpád- és Anjou-kori királyi program.

Figyeljük a fejbenézés jelenetét: a hős fölébe hajol a kiszabadított leányzó és matat. A matatás fontos, mert ez a mozdulat ténylegesen olyan szellemi befolyást jelent, ami a latin nyelvben a manipuláción keresztül az észjárás szóra vezethető vissza. Széthúzza a haját, a haj megint lényeges és fontos a hős számára, mert ha levágják, akkor elgyengül, nincs ereje. Ha egy középkori művész valahogyan jelezni akarja az észjárást, akkor azt a hajjal jelzik, - ha csavaros, akkor göndörödik a fürt - mert a jelképes vallásos művészetben a haj a szellemiség kisugárzását jeleníti meg.



Ebben a sugárzásban keresgél Szűz Mária, de ez csak a felületi sugárzás, viszont ha válogat és széthúz, ez azt jelenti, hogy egyre mélyebb rétegekbe hatol be. Végül elérkezik arra a pontra, ahol már úgy válik szét a haj, hogy csak egy lyukat látunk a koponyán, itt a képen Szent László fejében van egy lyuk - ezt még a restauráció sem tudta eltüntetni - és ez a kicsiny nő ezzel az eszelős tekintettel - mert ő az eszünkbe les bele - ezen a lyukon keresztül néz le. Ahhoz viszont, hogy ő belenézzen, Szent Lászlónak be kell csuknia a szemét.

Ez a pillanat maradt meg a balladakincsünkben is, mikor Ajgó Márton, egy rafinált ember elcsábítja Molnár Annát, az 5 gyermekes családanyát. Elcsábítani valakit nagyon könnyű, de megtartani már sokkal nehezebb. Addig hívta, addig csalogatta, amíg arra a nagy hosszú útra elment vele, pedig mondja szegény Molnár Anna: ne hívj, ne csalogass, mert van nekem hites uram, és van karon ülő kicsiny gyermekem. Ha az ő neve Molnár Anna, akkor lehet érezni, hogy itt egy Szent Annaság passió története veszi kezdetét.

Nemcsak a krisztusi sors van jelen állandóan a világban, hanem a Nagy Anyaság is, Nagyboldogasszony, akinek Szent Anna a bibliai megfelelője, és a Kisboldogasszony is folyton jelen van, akinek Szűz Mária a megfelelője.

Itt hiába magasodik a kicsi leány a hatalmas Szent László fölé, ebben a minőségben Szent László tényleg Szűz Máriát szabadította ki, ő Kisboldogasszony.

A balladában elmennek a rengeteg erdőbe, hosszú útra, azt pedig akkor szokták hangsúlyozni, amikor ebből a világból a túlvilágra megy át valaki. Amikor arról van szó, hogy meg kell halnunk, ha vannak körülöttünk álló emberek, azt fogják mondani, készülj a hosszú útra.

Így történt Könyves Kálmán királlyal is, amikor Ottmár István a fülén keresztül megnézte, hogy mi van Kálmán fejében - ez megint egy sajátos fejbenézés - azt mondta: Király készülj a hosszú útra! És a király pontosan tudta, hogy a hosszú út a magyar néphagyományban a halált jelenti, erre pedig fel kell készülni.

A balladában Ajgó Márton erre a hosszú útra viszi el Molnár Annát. Viszi a rengetegbe, és egy fa árnyékában megpihennek, s ekkor történik egy fontos jelenet, azt mondja Ajgó Márton: Molnár Anna, drága kincsem, egy kicsit nézz a fejembe! Ajgó Márton belehajtja Molnár Anna ölébe a fejét és abban a pillanatban elalszik, vagyis révülésbe kerül.

Vajon miért jó egy férfinak, hogy egy leány belenézzen a fejébe?

A fejbenézés tehát fontos dolog, a fejről van szó, a nézés pedig látást jelent. A Nő belelát a férfi fejébe, ez pedig azt jelenti, hogy innentől kezdve nincs a férfinak titka, főleg, ha Szűz Mária néz bele a fejébe.

A kép jelenetén Szent László majdnem mindig elalszik, tehát a fejbenézés, a rengeteg hosszú út, egy révülés, egy hosszú álom, és ebbe az álomba néz bele Szűz Mária, vagyis elhagytuk a felszínt, az ébrenléti világot, és megyünk afelé a tartomány felé, ahol éjszaka szoktunk tartózkodni. Ez az az időszak, amikor alvás közben álmodunk, de milyen tehetetlen alvás közben az ember, mennyire nem tudjuk azt, hogy miért álmodjuk azokat az álomképeket, és ezeket a képeket nézi meg Szűz Mária, sőt még tovább tekint. Ez jelenti a nagy fájdalmat a hősnek, mert a Teremtő elérése a cél. Mert így akkor tartja az ember a kezével a fejét, amikor fáj a foga, vagy a füle.

Amikor Szent István eltemeti Imre herceget, a Képes Krónika miniatúrájában István ott áll Imre holtteste mellett és úgy fejezi ki fájdalmát, hogy ugyanígy tartja a kezét.

Ez a nagy fájdalom ideje, egy veszedelmes pillanat. Ezért nagyon nehéz meghatározni azt, hogy mit jelent a koponya-lékelés és mit jelent a fejbenézés, mert ez azon a szinten telítődik tartalommal, amikor a férfi a nőben Szűz Máriát szabadítja meg.

Az Anjou legendáriumból a fejbenézés fokozatait lehet nyomon követni. A fej tehát a kupa, a kupa pedig a koponya. Ha a koponyából ömlik a vér, akkor a kupából ömlik, és ha egy vezérnek Kupa a neve, és az ő bűne a vérfertőző házasság, akkor a vér útját nyomon kell követni, mert ez a fő vád ellene. Tehát Koppány ellen egy vér-vád hangzik el, de ha tudjuk, hogy ő a kupa és a koponya, akkor tudjuk, hogy ő a vérrel dolgozik, ez tehát a vér útjához kötött beavatás. A Megváltó is vérrel dolgozik, mert a vizet borrá változtatja, aztán amikor vacsora képében elmondja mi az utolsó üzenete a világ felé, akkor a már bornak is elmúlt az ideje, és a kupában vér lesz. Itt tehát egy vérvonal megy végig, és a fejbenézésnél a hős a megmenekített pártás lány ölébe hajtja a fejét, de itt már Nagyboldogasszony van jelen, ez már nem az a kislány, ez egy eleven, lüktető történet, ez maga az üdvtörténet. Nem azon vitatkoznak, hogy Kisasszonyt vagy Nagyasszonyt szabadít meg, hanem hogy mikor hova kerül a hangsúly, mert a kettő egy és ugyanaz, mert az egyetlenegy asszonyi minőségnek van nagyasszonyi és kisasszonyi arculata is, ahogy a népmeséinkben a tündér másik póluson lévő arculata a boszorkány, ezek összetartoznak, csak viselkedésükben más irány felé mozognak.

Szent László először talpon van, mikor a kunnak sötét, szinte fekete ördögi hajzatát megragadja, - és egy sötét szellemiséget csak úgy lehet megfékezni, ha kifolyatja a vérét, - majd szinte belezuhan a lány ölébe, és visszautazik a kezdetekhez. És kiderül, hogy a kun vére azonos az ő vérével, melyet az első képen megnyit, majd később az ő fejéből folyik tovább. A kun harcos, tehát nem egy buta lányrabló, alakja a mindenség rendjébe illik bele. Az előző képen megnyitja a vért, s a következőn már az ő fejéből patakzik tovább. Ez már a krisztusi szenvedéstörténet, és ahogyan Szent Lászlóról mondják: rózsákat szaggattál, koronádba tűzéd. Tehát az ő koronája tövis-korona volt.

Amikor Szent László belehajtja fejét a lány ölébe, ebben a révülési utazásban kezd el vérezni a feje, a koponyája, a kupa. Folyik a vér a fejéből, de akkor amikor már megpihen, amikor elérkezik oda, hogy legyőzte az ellenséget, akkor kezd el vérezni a feje, a pihenésben, és ez egy kegyetlen pillanat. Kiderül, hogy mi van a fejemben, és ha ott rossz dolgok és gondolatok vannak, akkor azok ki fognak csapódni. Itt azonban nemcsak erről van szó, ez az a pillanat, amikor ezt a pártás leányt Szent László feleségül vehetné, és vihetné a közös, házastársi útra, és itt vehetjük észre, hogy a férfi alakítja a nőt, és a nő serkenti, inspirálja a férfit, tehát ez egy oda-vissza kapcsolódást jelent. Ha most olyan nők élnek, akik a férfiakat nem sarkallják, akkor ez azt jelenti, hogy a női nem hanyatlóban van. És nézzük meg, hogyan inspirálják a most férfit? Mi az, ami ma egy átlag férfiembert érdekel? És ez nem a férfi hibája, mert a nőnek lett ez az igénye, de kettőn áll a vásár.

Szent Erzsébetnek van egy találó megjegyzése, hogy hogyan néznek ki az 1200-as években a papok, mikor böjtölnek: akkor, amikor mosolyogni kellene, akkor szenvednek a legjobban, mintha a fogukat húznák. Sajnos errefelé ment el a vallásos élet. Érzékelni kell, hogyha megvonok magamtól valamit, és azt csak fogcsikorgatva érem el, de ha tudom, hogy én szabad vagyok és király vagyok, mert az Egek királysága bennem van, akkor tudom, hogy bármikor megtehetem, de mert én olyan emelkedett vagyok, hogy nem teszem meg, nincs is rá szükségem, akkor tudok feljebb és feljebb emelkedni. Nem elfordulni kell, hanem túlemelkedni, nem kizárni, hanem átlépni rajta egyszerűen. S akkor ebből a női minőségből, az eladó pártás, gyöngykoszorús lány éppen Szűz Máriává változik. Ekkor a nő teljes valóját tárja fel, és ez az amiért a férfiembernek harcolni kell, ezt pedig egy házastársi kapcsolatban is meg lehet vívni.

És miután a fejbenézés megtörténik, a lány még mindig a fejjel babrál, tehát a fejről, a kupáról, a koponyáról még mindig nem lehet továbblépni, még mindig ömlik a vér, aztán jön egy vágás, hirtelen eltűnik minden, eltűnik a testiség, és a hős feltűnik egy fényes, hullámzó felhőben, és a fák útja mentén szárnyal fel a Teremtő felé. Tehát megkaptuk a választ, ezért nyitották meg a koponya felső részét.